Egy hányattatott élettörténet kezdete!

Kedves olvasóim!

Olvassátok szorgalmasan Mari bolgját hiszen a remek receptek és az izgalmas történetek mellet, az első igazi közös kalandunkat is leírta! Ezt én nem is vetném papírra, helyette leírnám akkor szállásadónk és egyben világraszóló cimborám Belzebub-Tellér Károly életének kalandos viszontagságait.

Károly 1926 07. 28-án született Szanticska mellet egy kisebb tanyán.

Károlynak már a születése sem volt zökkenőmentes, hiszen egy évig volt az anyja hasába. Ebből is látszik, hogy gyermekkorában bizony rendkívül lusta volt. A tanyasi életet nem szívlelte, mivel az állatokkal folyamatosan konfliktusai voltak. Egyszer a tyúkok kergették, meg amikor a kakas alatt kereste a tojást, valamikor pedig a libák elől mentette az életét. Elmondható tehát, hogy a kezdeti lustaságát legyűrte azzal, hogy szinte mindig az állatok elől mentette az irháját. Mivel ez is bizonyította, hogy a tanyasi élet nem neki való, ezért először elszegődött egy óramesterhez inasnak. Ott aztán nagyon fontos volt a pontos megjelenés, de Károly nyugodt volt, hiszen tudta, hogy az idő neki dolgozik! Ennek ellenére nem sokáig maradt ott, hiszen amikor megszólalt egy kakukkos óra, akkor szegény Karcsi azt hitte megint üldözni fogja egy állat és futott ameddig csak tudott. Öröm az ürömben, hogy szinte azonnal talált magának másik állást! Kaposváron ugyanis ápolókat képeztek és küldtek ki idegen országokba. Károly nem is volt rest elutazott és sikeresen elvégezte az ápolóképzőt. Mivel kiváló tanuló volt ezért a törökországi „Harcoló kontár” nevezetű katonai pihenőövezetbe került, ahol a sebesült és a harcban megfáradt bakák pihenték ki a csaták fáradalmait. Itt ismerkedtem meg vele, hiszen jómagam is megfordultam azon a helyen, a háború idején. Hát bizony, sajnos egyszer sokkot kaptam, amikor egy egész heti avas szilvabefőttemet megette Tricikli Konrád. Szerencsére Konrád is velem utazott, hiszen az ájulás előtt még volt annyi lélekjelenlétem, hogy jól kupán csapjam egy serpenyővel! Tehát volt mit kipihennem. Károly nagyon szívélyes volt, még azt is megengedte, hogy apróbb dolgokat csempésszek be a létesítménybe, bár a sütőt az túlzásnak tartotta. Na de ez most nem rólam szól, tehát az itt eltöltött évek voltak a legszebbek Károly számára. Itt ismerte meg török kedvesét Özgét. Ő egy kebab árus volt a városban, egyszer rosszul adta vissza a pénzt Károlynak és így kezdődött a románc! A háború bezárt a létesítmény így a pár Magyarországra költözött. Nemesvitán éltek és itt is esküdtek meg. Ahogy teltek az évek egyre inkább kezdett hiányozni Özgének a hazája, de leginkább a kebab ipar. Mivel nem szerette szenvedni látni, Károly Zágonyon vett egy másik házat és odaköltöztek, mivel ott nyílt először kebabos itthon! Sajnos mint kiderült Vilmos bácsi, a helyi trafikos nyitotta a standot és sajnos fogalma sem volt  hogy mi is az a kebab. Egyszerűen vajas-borsos kenyeret árult. Amikor meglátta Özge, hogy imádott ételéből miként űznek gúnyt, nagyon megsértődött és hazautazott!

Azóta Károly magányosan él. Kedvenc szórakozása, hogy a fiatalokat szemlélve elgondolkodik azon, hogy hová is fajult a mai világ. (a képen is pont ennek a hobbijának él).