Kedveseim!
Már régen nem jelentkeztem, bevallom nem volt kedvem bent tölteni a napjaimat ebben a gyönyörű időben. Amikor viszont megláttam, hogy drága Marikám folytatja kalandjaink leírását én is kedvet kaptam egy újabb iromány létrehozásához. Érdemes tehát elolvasni kedves Mari blogját, hiszen említést tett egy régi ismerőséről Püspökfal Lilláról, akivel esti sétája során találkoztunk. A beszélgetés során kiderült, hogy a férje nem mást mint az egyik régi katonatársam, Bugyerlászki Teofil. Sajnos Lilla állítása szerint betegeskedik. Ejj azok fránya féregcseppek! Habár az igazat megvallva nem túl meglepő. hiszen ő mindig a félreértések áldozata volt. Emlékszem régen a kantiban kicsit kapatos állapotban hangosan követelte a sörét, erre az egyik részeges cimborája az ülepébe lőtt a flinta puskájával. Komoly baj nem történt, viszont itt még nem ért véget szegény Teofil kálváriája. A szanitéc szépen kiszedegette az ülepébe nem illő dolgokat, ám kifogyott az antibiotikumból. El kellet hát menni a közeli patikába, de sajnos nem a megfelelő embert küldte, Rüszök Konrádot, aki nem éppen a jó memóriájáról volt híres. A patikában ugyanis azt találta mondani az ott dolgozó személynek hogy antipatikus, erre az úgy megsértődött, hogy megdobálta egy rakás C-vitaminnal. Konrád nem esett kétségbe, összeszedte a tablettákat és azokat vitte vissza a derék szanitécünknek. Teofil sebei így nem gyógyultak gyorsabban, viszont 2 egész hétig nem fázott meg.
Teofilal egyébként egy heves vita során ismerkedtem meg. Egyik nap ugyanis hallottam, hogy hangosan kiabál a segédkuktákkal egy újonc. Azt állította, hogy túl sok mezei retket aprítottak a pocsolyafőzelékbe. Nem voltam rest és azonnal kioktattam a főzelékkészítés tudományáról. Később már jókat beszélgettünk. Gyakran emlegette, hogy harcolt a híres 30 perces háborúban, de mint később megtudtam csak az árokásó alakulatnak az ételhordója volt.
