Szervusztok! Sajnálom, hogy ilyen későn tudok csak mesélni, de képzeljétek nyaralni voltam. Nagyon izgalmas volt, de ezzel most nem untatlak titeket. Jertek közelebb, hogy tisztán halljátok a következő történetemet…
1940. 02.15
„… Mi ez az ordibálás?- Kiáltott fel Rezes Oszvald az ágyszomszédom. Kiderült, hogy az őrmester kiáltozott az ágyunk előtt, ugyanis nagyon nehezünkre esett felkelni a tegnapi tökleves hasfacsaró hatása miatt. (hiába no, nem én főztem) Nagyon zabos volt, ugyanis ma mentünk hadgyakorlatra át Erdélybe. Nosza gyorsan fel is kaptuk a katona gúnyánkat, és szélsebesen a teherautónál termettünk. Társaink már ott vártak minket. Az utunk eseménytelenül telt azon kívül, hogy elhagytunk egy embert. Történt ugyanis, hogy Isaszegi Kornél nagy nőcsábász hírében állt. Az egyik pihenőnél találkozott egy fejőlánnyal, aki nagyon az ínyére volt. Csak később vettük észre hogy hiányzik, de az őrmester nem akart visszamenni érte. 2 héttel később kaptunk tőle egy levelet. Megszöktette a lányt, és elutaztak Svájcba, mert félt a katonaság haragjától. Retekfacsaróként dolgozott ott a helyi retek üzemnél. (nem is tudja milyen szerencsés döntés volt) Na, de mi folytattuk az utunkat az Ártándi átkelőig. Ott kiderült, hogy biz’ nagy gond van. A sofőrünknek, Teprengy Alambérnak ugyanis nincsen útlevele. Az őrmesterünk nem esett kétségbe ám! Iderendelte a híres román fotóművészt Loghert Fifikát, aki szinte pillanatok alatt készített egy remekbeszabott fotót az okmányhoz. A fotót aztán gyorsan elküldték az egyik okmányoshoz. Az viszont elég hosszadalmas művelet volt, és éreztem több társammal egyetemben, hogy a gyomrom nem bírja már ki sokáig táplálék nélkül. Szerencsére eléggé szemfüles voltam, és észrevettem egy közeli tavat. Remek ötletem támadt! Hiszen én ismerek egy remek halreceptet. Gyorsan el is küldtem a csapat egyik felét horgászni a másik felét bogarászni. Én addig tüzet gyújtottam, és előkészítettem a remek fogáshoz a hozzávalókat. Mikor elkészült csodájára jártak még a határőrök is. Az őrmester át is hívta az erdélyi barátait hogy ők is ízleljék eme csodát. Az egyik katona viccesen meg is jegyezte, hogy Misikém, te hal(latlanul jó szakács vagy! Kitüntettek, hiszen megmentettem a honvédség jó hírét. Sajnos később kiderült, hogy egy bizonyos hozzávalót nem kevertem bele, így aki evett belőle, heves orrpürét kapott…”
Lássuk a receptet a rendes hozzávalóval persze:
Mustáros cincérrel töltött süllőfej
Hozzávalók:
- 4 öl süllő
- 12 még élő cincér
- 2 kg pirosbors
- 4 kottás zsemlecafat
Elkészítés:
A süllőket helyezzük egymás mellé, majd csapkodjuk le a fejüket. A testüket kidobhatjuk, hiszen nincs rájuk szükség. Vegyük a cincéreket és dobjuk bele a mustáros bödönbe. Mikor már nem mozog a mustár, akkor öntsük ki a cincérekkel együtt egy tálba. Ízesítsük pirsoborssal, és helyezzük bele a zsemlecafatokat. Ha kész az ízletes massza akkor helyezzük bele a hal szájába. Jó étvágyat kívánok hozzá!
