Szervusztok drága olvasóim!
Bizony sokáig nem jelentkeztem. Sajnos mostanában engem is
megvisel a korom!
Hát igen, sokáig nem takarítottam ki a kéményt így bizony
nagyon felgyűlt benne! Annyira hogy el is lepte az egész házat így egy ideig
Bölény Mártonnál kellet, hogy éljek. Szerencsére régi ismerősöm, Cerendej
Jándornak hála, aki egy elismert finn kéményseprő szakiskolában tanulta ki a
tudományát, teljesen rendbe sikerült hozni a kéményemet. Na de most egy igazi
csemegével szeretnélek kárpótolni titeket a sok elmaradt történet miatt.
1940. 09. 14
„…Maga azonnal velem jön!! – ordította Rüffelschwein hadnagy.
Nem értettem, hogy mit tettem megint, féltem megint valamiféle büntetést akar
kiróni rám. Kiderült, hogy félelmem alaptalan volt, hiszen nagy megtiszteltetésben
részesültem! Maga Fogteleki őrnagy akar velem beszélni!! Az őrnagy úr nagyon
kimérten és lassan elmagyarázta, hogy mi is lenne a feladatom. Mint mondta
titkos feladatról van szó, csak a laktanya és a magyar lakosság 95,4% tudott
róla! Kiderült, hogy szükség van a szolgálataimra a távoli Malajka szigetén!
(ami igazából félsziget volt) A félsziget Oroszország keleti részén van
északra. Azért küldtek oda, mert az én csodás konfettis tojáshéj salátám
állítólag remek morálnövelő! Ezt meg is figyeltem Gertrúdon, a szakasz házi
malacán, aki ennek a remek étel hatására vidáman és önként ugrott a böllér
karjaiba. Már alig vártam az utazást! Micsoda kalandokba lesz majd részem!
Aztán eljött az indulás napja! Vonattal és személygépteherautóval tettem volna
meg az utat. A vonatút egész kellemes, csak 4 hetet vett igénybe. De micsoda út
volt! Ott ismertem meg országos cimborámat Buhám Béla állatfelcsert. Ő jelenleg
is tevékenykedik, nem egyszer
segített már drága Rozikám angyali ebén. A találkozás úgy esett, hogy láttam
egy civilt amint vitatkozott egy fiatalemberrel. Kiderült, hogy néni a tyúkszemét akarta
kikezeltetni Bélával, pedig hiába mondta neki, hogy nem olyan állatorvos ő.
Azonnal Béla segítségére siettem és megmondtam a kedves hölgynek hogy bizony
nem rossz dolog az, hiszen tyúkszem többet lát! Beszélgetni kezdtem Bélával és
kiderült, hogy bizony egyezik az úti célunk. Őt azért küldték a félszigetre,
hogy megvédje, egy veszélyeztetett szúnyogfajtát a megmeneküléstől. A nagy lepelszúnyog
ugyanis nagyon veszélyes volt a bakákra nézve. Csípésével ugyan is hallucinogén
anyagokat fecskendezett a szervezetbe. Bélának tehát fontos küldetése volt,
ahogyan nekem is! A 4 hét hamar eltelt és csak háromszor tartóztattak le
minket! Egyszer mondjuk én voltam a hibás, hiszen nem mondta nekem senki, hogy
a vonaton nem lehet főzni! Az vonatút végén már vártak minket egy elég komikus
hírrel a feletteseink. A Malajkai haderőnk kivonult annak köszönhetően, hogy a
félsziget eltűnt! Nem akartunk hinni a fejünknek! Mint kiderült a félsziget
rengeteg sztlapacskabokor nőtt, amik a rőtmadár populációk csökkenésének
köszönhető. (a rőtmadár fő étke volt a termése) A sok bokor azt eredményezte,
hogy a félsziget elkezdett süllyedni. Mekkorát röhögtünk ezen! Még hogy a bokrok
miatt! Aztán az egyik szanitécünk szemléltetés gyanánt nekidobott egy
sztlapacskát az egyik közlegénynek, aki azonnal heves ájulásba tört ki.
Iszonyatosan nehéz és nagy volt a termés! Így már nem is volt kérdés, hogy
hiszünk e neki. Bélával nem sokáig élvezhettük az orosz telet, ugyanis a
vonatunk 2 nappal érkezésünk után már ment is vissza. Hiába néha a sors
kegyetlen játékot űz az egyszeri bakával!
