2010. december 20., hétfő

Kezdeti nehézségek és egy recept!


Szervusztok! Sajnálom, hogy ilyen későn tudok csak mesélni, de képzeljétek nyaralni voltam. Nagyon izgalmas volt, de ezzel most nem untatlak titeket. Jertek közelebb, hogy tisztán halljátok a következő történetemet…

1940. 02.15

„… Mi ez az ordibálás?- Kiáltott fel Rezes Oszvald az ágyszomszédom. Kiderült, hogy az őrmester kiáltozott az ágyunk előtt, ugyanis nagyon nehezünkre esett felkelni a tegnapi tökleves hasfacsaró hatása miatt. (hiába no, nem én főztem) Nagyon zabos volt, ugyanis ma mentünk hadgyakorlatra át Erdélybe. Nosza gyorsan fel is kaptuk a katona gúnyánkat, és szélsebesen a teherautónál termettünk. Társaink már ott vártak minket. Az utunk eseménytelenül telt azon kívül, hogy elhagytunk egy embert. Történt ugyanis, hogy Isaszegi Kornél nagy nőcsábász hírében állt. Az egyik pihenőnél találkozott egy fejőlánnyal, aki nagyon az ínyére volt. Csak később vettük észre hogy hiányzik, de az őrmester nem akart visszamenni érte. 2 héttel később kaptunk tőle egy levelet. Megszöktette a lányt, és elutaztak Svájcba, mert félt a katonaság haragjától. Retekfacsaróként dolgozott ott a helyi retek üzemnél. (nem is tudja milyen szerencsés döntés volt) Na, de mi folytattuk az utunkat az Ártándi átkelőig. Ott kiderült, hogy biz’ nagy gond van. A sofőrünknek, Teprengy Alambérnak ugyanis nincsen útlevele. Az őrmesterünk nem esett kétségbe ám! Iderendelte a híres román fotóművészt Loghert Fifikát, aki szinte pillanatok alatt készített egy remekbeszabott fotót az okmányhoz. A fotót aztán gyorsan elküldték az egyik okmányoshoz. Az viszont elég hosszadalmas művelet volt, és éreztem több társammal egyetemben, hogy a gyomrom nem bírja már ki sokáig táplálék nélkül. Szerencsére eléggé szemfüles voltam, és észrevettem egy közeli tavat. Remek ötletem támadt! Hiszen én ismerek egy remek halreceptet. Gyorsan el is küldtem a csapat egyik felét horgászni a másik felét bogarászni. Én addig tüzet gyújtottam, és előkészítettem a remek fogáshoz a hozzávalókat. Mikor elkészült csodájára jártak még a határőrök is. Az őrmester át is hívta az erdélyi barátait hogy ők is ízleljék eme csodát. Az egyik katona viccesen meg is jegyezte, hogy Misikém, te hal(latlanul jó szakács vagy! Kitüntettek, hiszen megmentettem a honvédség jó hírét. Sajnos később kiderült, hogy egy bizonyos hozzávalót nem kevertem bele, így aki evett belőle, heves orrpürét kapott…”

Lássuk a receptet a rendes hozzávalóval persze:

Mustáros cincérrel töltött süllőfej

Hozzávalók:

-         4 öl süllő
-         12 még élő cincér
-         2 kg pirosbors
-         4 kottás zsemlecafat

Elkészítés:

A süllőket helyezzük egymás mellé, majd csapkodjuk le a fejüket. A testüket kidobhatjuk, hiszen nincs rájuk szükség. Vegyük a cincéreket és dobjuk bele a mustáros bödönbe. Mikor már nem mozog a mustár, akkor öntsük ki a cincérekkel együtt egy tálba. Ízesítsük pirsoborssal, és helyezzük bele a zsemlecafatokat. Ha kész az ízletes massza akkor helyezzük bele a hal szájába. Jó étvágyat kívánok hozzá!

2010. október 29., péntek

A kaland kezdete + egy ízletes recept

Ma igazi csemegével tudok szolgálni nektek! A történetem mellé egy recept is jár! De előrször a történet:

1940. 01. 12

"... amikor beléptem a laktanya ajtaján először nem hittem a szememnek. 90en voltunk elszállásolva egy barakkban! Ráadásul én az épület közepénél kaptam ágyat. Szomszédaim nagyon barátságosan fogadtak, sok hasznos tanácsot kaptam tőlük, mint például, hogy fogjam be, meg hogy adjak nekik a csomagolt zsírpörköltemből. Az egyik Hengeres Fülöp volt, ő volt az egyik nagy tiszteletben álló katona a barakkban, pedig már az 5. éve csak közlegényi rangban volt. Később gyakorlatot tartott a rettegett Rüffelschwein hadnagy. 90 km-ert gyalogoltunk teljes menetfelszerelésben! Nagyon fájt a lábam, de szerencsére kitartottam! Nem úgy Oltalmán Izidor, aki 10 km után kidőlt!
...sok mindenre nem voltam alkalmas a szerpentinnyakam miatt. Egyszer betévedtem a laktanya konyhájára, és találkoztam a később mentorommal, Padlizsán Pállal. Ő szakácsként szolgálta végig az I. nagy háborút, Rengeteg történetet mesélt, és egészen meghozta a kedvemet a szakácskodáshoz. Így jelentkeztem szakácsnak, de nem vettek fel, ugyanis volt már egy. De sok hetes bizonyítás után, elértem a megbecsült tartalékos szakács rangot!..."
Egy kedves receptemmel búcsuzok most, amit még kezdőként tanultam:

Gépzsíros tészta

Hozzávalók:

-egy munkagép (az esetemben harcigép)
- gumicső
- egy csomag tészta (én száraz kenyértöredékeket használtam)

Elkészítés:

Közzelítsök a meg a gépünket, majd a gumicső segítségével szívjuk le a zsírt,  mindenhonnan, hiszen minél zsírosabb a tészta, annál táplálóbb. Közben süssük meg a tésztát közepes lángon, majd főzzük meg! A kész tésztára a még gumicsőben lévő zsírt fújjuk rá ízlésesen. Az ínyencet egy kis lisztet is szórhatnak a tetejére.
Jó étvágyat!

2010. október 26., kedd

A kezdetek kezdete!

Elnézést kérek mindenkitől. Javították nállunk az internetet, ugyanis Leopold a kismadaram megcsócsálta a vezetéket. De lássuk is először hogy kerültem a katonaság berkeibe. A kiváló Zángodi Öde szakiskolába végeztem középiskolai tanulmányaimat, de sajnos egy félreértés következtében idő előtt távoznom kellet onnan. Egy remek cimborám, Targoncás Emil közölte velem, hogy Bojton sorozást tart a Honvédség. No én sem voltam rest és azonnal útra keltem. Mikor odaértem, láttam, hogy nem sok hazafi állt sorban. Mikor engem vizsgáltak akkor derült ki, hogy sajnos egy rikta betegségem, szerpentinnyakam van. Először nem akart a sorozó tiszt felvenni. De hála Istennek, ekkor édesapám egy régi ismerősét pillantottam meg, Őrtszegi Izsákot. Ő is nagyon örvendett amikor meglátott, és azonnal besoroztatott.

A következőkben már napkószerűen fogom folytatni, de a kalandjaim innen kezdődnek igazán!

2010. október 16., szombat

Megérkeztem!

Istennek és Bölény Mártonnak hála sikerült itt is megjelennem! Szeretném minden kedves olvasómmal megosztani a háborús tapasztalataimat, amiket tartalékos szakácsként éltem át. Márton azt mondta, hogy ez egy napló, tehát igyekszem úgy is írni.