2011. augusztus 20., szombat

Egy átverés kezdete


Szervusztok kedves olvasóim!

Úgy döntöttem, hogy most egy háborús történettel örvendeztetlek meg benneteket! A nyári kalandjaimat természetesen folytatom a későbbiekben.

1940 03. 10

„… maga mit művel ember?!??!?! – ordította Rüffelschwein hadnagy egyik társunkra, Koczka Eurélra. Kiderült ugyanis, hogy a sózott pralinélevesbe nem ecetes uborkát, hanem kígyóuborkát vagdosott bele.  A hadnagy Úr azonnal 1 hetes zokni stoppolásra ítélte, hiszen kárba veszett az a nagy kondér étel. Mivel Eurél alám volt beosztva, ezért engem is meg kellet büntetnie.  2 napi éjszakai őrszolgálatra ítélt az egyik magaslesen. Nagyon megijedtem, hiszen még sosem voltam őrszolgálatban! Éjjel 1kor kezdődött el a műszakom a toronyban. 1 óráig ültem fent, és kezdtem bizony nagyon fázni, hisz még csak most köszöntött be a tavasz. Az első gólya is megfagyott,  a csibész Paszomány Alpár meg is főzte, remek lakoma kerekedett belőle! Tehát nagyon hideg volt, viszont azonnal eszembe jutott, hogy én tudok bizony egy nagyon finom ételreceptet ami még melegen is tarthat! Rögtön elő is vettem szolgálati késemet és lenyestem egy pár darabot a toronyból. Szerencsére volt nálam gyufa, így takaros tüzet tudtam gyújtani! Amikor a toronyhoz mentem, láttam pár fogoly tojást, így azokért lemásztam. Mindig nálam van egy jó pár hozzávaló bármihez a biztonság kedvéért így el tudtam készíteni a finom csámcsognivalót, a Zabbal leöntött édes savanyú buggyantott tojást!
Nagyban falatoztam a meleget adó tűz mellet, amikor ordításokat hallottam. Rémülten pillantottam le és láttam, hogy sok ismeretlen katona már körbevette a toronyt! Megmarkoltam a puskámat és megadásra szólítottam őket, hisz igaz hazafinak vallom magam! A végén kiderült, hogy galád cimboráim a hadnagy Úr utasítására öltözött be ellenséges katonának, ezzel tesztelték éberségem. Persze amikor meglátták a füstöt mind a segítségemre akartak sietni. Hősies helytállásomért réz saláta érdemrenddel tüntettek ki.

2011. augusztus 6., szombat

Egy igazi hős történetének kezdete!

Sziasztok!
Ez a webnapló bejegyzés igazán különleges lesz! Egy igazi hősről fogok mesélni egy szerencsés véletlennek köszönhetően.

Bölény Márton volt olyan kedves és kitakarította a padlásomat.  Miközben bőszen sepregetett valami mázolmányt vett észre az egyik sarokban. Közelebbről megvizsgálta és arra jutott, hogy ez akár értékes is lehet. Azonnal lehozta nekem, hátha én ráismerek. Hát hogyne ismertem volna rá Kornéliusz Komposzt egyik leghíresebb művére! A kép címe sokat elárul, szabad fordításban annyi tesz: „Lord Galagy a Hős Lovagok Rendjének vára előtt”. A képen tehát Lord Galagy a hős lovag és hűséges fegyverhordára Sir Mauricio Escoban. A festő remekül elkapta a pillanatot, hiszen Lord Galagy hősiességére jellemzően még az állatok is elámulnak a hős láttán. Még a kép oldalán található hermelin is megcsodálja amint a hős a beragadt kardjával viaskodik. ( a hátul található ritka kéregkutyáról nem is beszélve!)
A hős fegyverhordárára Sir Mauricio Escobanra pedig az oly jellemző dolgokat is sikerült megragadni a művésznek! Mindig is kirívó ruhákban járt, a képen látható sárga sakkmintás ruha volt a kedvence! Mikor csatába indult csak a sisakját volt hajlandó felvenni, amin mindig rajta pihent kedvenc pávája Lucia. Igaz nem sok mindent látott a szemére ereszkedő farktollaktól, de szentül hitte, hogy ez a madár szerencsét hoz.
Ő és a hős Lord Galagy együtt járták a vidéket és segítettek a rászoruló gazdagoknak és megbüntették a gaz szegényeket.
 A nevükhöz köthető az iszap gyáros céhek lázadásának leverése.

A nagy mű:


2011. augusztus 2., kedd

A vakációm kezdete!

Kedves olvasóim!

Már régen nem írtam eme becses internetfüzetbe, de ígérem, egy igazán élmény dús beszámolót kapnak türelmes olvasóim.  Történt, ugyanis, hogy egy régen látott cimborám meghívott magukhoz Nemesgulácsra nyaralni. Mivel az út igen hosszú ezért Bölény Márton volt olyan kedves és elvitt a platós kistehertraktorjukon, de haj! micsoda kaland volt már az eljutás is! Kiderült, hogy Bölény Márton nem töltötte tele a méltán híves Cippo márkájú traktort, így sajnos messzire nem jutottunk. Szerencsére a közelben találtunk egy olyan kedves tanyasit, aki tudott nekünk segíteni. El is meséltem neki egyik kedves katonai kalandomat, de neki is volt ám mesélnivalója, ugyanis kiderült, hogy ő is baka volt!  Végül csak meg tudtuk töltetni éltető üzemanyaggal a traktort és útnak indultunk.
Ahogy mentünk sajnos eltévedtünk az erdőben. Ugyan Márton magyarázott valami gépésről, de nem tudtam meg igazán, hogy mi az, mert, mikor bekapcsolta és megszólalt, hát biz Isten úgy megijedtem, hogy azonnal eldobtam. Sajnos a szerkezet nem élte túl a kalandot, mivel a közeli epergyár udvarába dobtam be egy kőrakás tetejére. Szerencsére elhoztam egy rendes térképet, még legényként vettem, amit sajnos a megváltozott utak és helységnevek is bizonyítottak. Hiába kerestük a térkép alapján például Vöröskondort, ilyen települést csak nem találtunk. 2 nap után még a nagy Magyar vizet, a Balatont is megpillantottuk! Márton a nagy meleg miatt üvöltve vetette bele magát a hűs habok közé. Hívogatott engem is, azt mondta igazán finom a víz, jól esik ilyenkor. Hát engedtem a csábításnak és megmerítettem a katonai bőrpoharamat és jót kortyoltam a hűs vízből. Amikor még bakaként itt állomásoztam, akkor nem egyszer ittunk eme remek tó vízéből. Sajnos a víz minősége az évek folyamán igencsak romlott, ugyanis egy kellemetlen betegséget, az iszaptortkot kaptam el a tó vízének hála. A betegséget még aznap kifeküdtem, így másnap akadálytalanul folytathattuk eltévedt utunkat. Mártonnak remek ötlete támadt, majd elfelejtette. Végül egy kedves turista útmutatásait követve ismét rátértünk a helyes útra. Az út mellet embereket láttunk feltartott hüvelykujjal. Márton pironkodva integetett nekik, mert azt hitte, hogy a metál lilára festett traktorját dicsérik. Végül megérkeztünk 3 nap múlva Nemesgulácsra. A cimborám Pütyüré Kálmán már nagyon várt.
Csodálkozott, hogy ilyen hamar megérkeztünk, viccelődött is, hogy bölény nagy szerencsénk volt, hogy ilyen utunk volt.

A következő történetemben a cimborámnál átélt kalandokat fogom papírra vetni.