2011. március 29., kedd

Egy jó társaság kezdete + egy fenséges étek titka


Kedves olvasóim!

Annyira belefeledkeztem kedves Bölény Márton történetébe, hogy észre sem vettem hogy csak rólla írok. Ideje visszatérni a küzdelmeimhez a konyhában!

1940. 03. 04

„…tyű de csodás itt minden! – Kiáltotta Poré Herold, az egyik katonatársam, amikor beléptünk az új szálláshelyünkre. Kiderült, hogy most már csak 20-an leszünk elszállásolva egy épületbe, aminek szerfelett örültem, ugyanis így már kényelmesen elfért a sürgősségi étkészletem is. Nem volt sok időnk kicsomagolni, ugyanis Rüffelscvhein hadnagy kisvártatva berúgta az ajtót és kiparancsolt minket. Kint végre megismerhettünk pesti kollégáinkat is. Elég érdesen viszonyultak hozzánk. Az egyik meg is jegyezte, hogy „vidéki bunkók”. Ezt én félrehallottam (bár lehet hogy csak a szakácshallásom alakította át) és pribéki kuglófnak értettem, ami az egyik kedvenc asztali ínyencédességem. El is készítettem, és tálaltam is pesti kollegáinknak. Annyira ízlett nekik, hogy rögtön nem vertek meg aznap éjjel senkit. A felettesemtől kaptam is egy kisebb kitűntetést a laktanyán belüli erőszak elhárításáért. Mikor már össze is cimboráltam velük, akkor közölték, hogy hatalmas harcok kezdődtek! Mi erről eddig nem hallottunk, igaz a feletteseink sem tudtak róla, ugyanis akkor még csak postafattyúszerkőt használtak! Azért nem postagalambot, mert sajnos ínséges idők jártak, a galamb húsa meg nagyon finom. Nem is egyszer készítettem el egy remek szárnyas ételkülönlegességet, a gömbvillával töltött barackba nézetett galambot. A fattyúszerkő nem volt a legjobb megoldás különben, ugyanis kiderült, hogy vándormadár. Az egyik alkalommal a hadnagy úr egy nagyon obszcén üzenetet küldött, ugyanis nem érkezett meg időben a hokedli szaggató gépe. El is küldte a levelet, és a madarunk akkor látta jónak elutazni Afrikába. Emlékszem mekkora patária lett belőle, ugyanis az Egyiptomi kormány ezt provokációnak vette…”

Jöjjön most egy egyszerűen elkészíthető fogás!

Dörgenyés Kulimáz Galambra töltve

Hozzávalók:

-         2 napos csibe
-         4 galamb üresen
-         1 tégely Márga margarin
-         2*1012   Korpásliszt
-         5 hordó víz, kucsmagolva


Elkészítés

Vegyük kézbe a két naposcsibét és heves simogatással nyerjük ki belőlük a napot. Az így szerzet napot helyezzük gyorsan egy befőtlen üvegbe, nehogy elfogyjon felhasználás előtt. A 4 galambot nézzük át, nehogy húst találjunk benne, mert súlyos lehet az ízlelőbimbóinkra nézve. Az egy tégely Márga margarint osszuk 5 felé, és helyezzük bele az előbb ellenőrzött 4 galambba. Ha halk cuppogó hangot hallunk akkor lesz a legízletesebb! A korpáslisztet pontosan mérjük ki és utána helyezzük el az előbb említett részekre elosztva (azaz 8 felé) a galambokra. Most már csak egy dolgunk lesz, egy megfelelő vödörrel jó alaposan locsoljuk le a remekművünket. Nagyon fontos a kucsmagolás folyamata, hiszen ez adja a kulimáz teljes valóját. Amint elkészültünk, tegyük be az előhűtött sütőnkbe és bömbölésig süssük. Mivel ez eltarthat akár 1 hétig is, ezért ajánlom, hogy ne várják meg a sütő előtt álldogálva.
Ugye milyen egyszerű? 
Jó étvágyat!

2011. március 13., vasárnap

Márton igazi kalandjainak kezdete!


Szervusztok!

Ideje folytatnom Bölény Márton életét! Ott hagytam abba, hogy Büssüben tevékenykedett. Mivel igen fiatal és bohém volt még ekkoriban, úgy gondolta, hogy tovább pallérozza elméjét és jelentkezik egy felsőoktatási intézménybe. Be is adta a jelentkezési okmányát a neves Kassza Alpár Kommunikáció és Logisztikai Főiskolára. Fel is vették volna, de sajnos az iskola még azon a nyáron becsődölt. Ekkor döntött úgy hogy végleg hátat fordít a hátának és feladja a tanulást. Mivel a jelentkezése előtt felmondott a mesterénél akinél tanult, így Márton komoly galibába keveredett. Nem volt még elég tapasztalata, hogy alkalmazzák, így inkább más szakmába kezdett bele. Mivel igen ügyesen ropta a búcsúkon is, ezért úgy gondolta jelentkezik néptáncosnak. Be is jelentkezett Üdvös Ignác tánciskolájába, hogy ott bemutathassa mit tud aranylábával. Ignác elképedve nézte Márton mozdulatait, majd izgatottan közölte vele, hogy egy kis gyakorlás után neki a helyi néptánccsoportban a helye.
Igazán izgalmas kalandokba keveredett ott, de erről majd még mesélek.
Recept helyett most itt egy régi fotó Mártonról. Itt már látszottak férfias vonásai. Ezen a fán gyakorolt amúgy, mielőtt a szomszéd poshadványos szilvafáját meghódította volna. A szomszédot Kacaj Károlyt is látni amúgy amint éppen szedte a cukorretek közül a gazt.