A kaland kezdete + egy ízletes recept

Ma igazi csemegével tudok szolgálni nektek! A történetem mellé egy recept is jár! De előrször a történet:

1940. 01. 12

"... amikor beléptem a laktanya ajtaján először nem hittem a szememnek. 90en voltunk elszállásolva egy barakkban! Ráadásul én az épület közepénél kaptam ágyat. Szomszédaim nagyon barátságosan fogadtak, sok hasznos tanácsot kaptam tőlük, mint például, hogy fogjam be, meg hogy adjak nekik a csomagolt zsírpörköltemből. Az egyik Hengeres Fülöp volt, ő volt az egyik nagy tiszteletben álló katona a barakkban, pedig már az 5. éve csak közlegényi rangban volt. Később gyakorlatot tartott a rettegett Rüffelschwein hadnagy. 90 km-ert gyalogoltunk teljes menetfelszerelésben! Nagyon fájt a lábam, de szerencsére kitartottam! Nem úgy Oltalmán Izidor, aki 10 km után kidőlt!
...sok mindenre nem voltam alkalmas a szerpentinnyakam miatt. Egyszer betévedtem a laktanya konyhájára, és találkoztam a később mentorommal, Padlizsán Pállal. Ő szakácsként szolgálta végig az I. nagy háborút, Rengeteg történetet mesélt, és egészen meghozta a kedvemet a szakácskodáshoz. Így jelentkeztem szakácsnak, de nem vettek fel, ugyanis volt már egy. De sok hetes bizonyítás után, elértem a megbecsült tartalékos szakács rangot!..."
Egy kedves receptemmel búcsuzok most, amit még kezdőként tanultam:

Gépzsíros tészta

Hozzávalók:

-egy munkagép (az esetemben harcigép)
- gumicső
- egy csomag tészta (én száraz kenyértöredékeket használtam)

Elkészítés:

Közzelítsök a meg a gépünket, majd a gumicső segítségével szívjuk le a zsírt,  mindenhonnan, hiszen minél zsírosabb a tészta, annál táplálóbb. Közben süssük meg a tésztát közepes lángon, majd főzzük meg! A kész tésztára a még gumicsőben lévő zsírt fújjuk rá ízlésesen. Az ínyencet egy kis lisztet is szórhatnak a tetejére.
Jó étvágyat!

A kezdetek kezdete!

Elnézést kérek mindenkitől. Javították nállunk az internetet, ugyanis Leopold a kismadaram megcsócsálta a vezetéket. De lássuk is először hogy kerültem a katonaság berkeibe. A kiváló Zángodi Öde szakiskolába végeztem középiskolai tanulmányaimat, de sajnos egy félreértés következtében idő előtt távoznom kellet onnan. Egy remek cimborám, Targoncás Emil közölte velem, hogy Bojton sorozást tart a Honvédség. No én sem voltam rest és azonnal útra keltem. Mikor odaértem, láttam, hogy nem sok hazafi állt sorban. Mikor engem vizsgáltak akkor derült ki, hogy sajnos egy rikta betegségem, szerpentinnyakam van. Először nem akart a sorozó tiszt felvenni. De hála Istennek, ekkor édesapám egy régi ismerősét pillantottam meg, Őrtszegi Izsákot. Ő is nagyon örvendett amikor meglátott, és azonnal besoroztatott.

A következőkben már napkószerűen fogom folytatni, de a kalandjaim innen kezdődnek igazán!

Megérkeztem!

Istennek és Bölény Mártonnak hála sikerült itt is megjelennem! Szeretném minden kedves olvasómmal megosztani a háborús tapasztalataimat, amiket tartalékos szakácsként éltem át. Márton azt mondta, hogy ez egy napló, tehát igyekszem úgy is írni.