Drága olvasóim!
Ma egy igenjeles személyről szeretnénk netktek regélni, nem
másról mint az én rettegett Rüffelschwein hadnagyomról!
Sieghard von Rüffelschwein 1894 május 27.én Schweinfurtban
látta meg a napvilágot. Ősi nemesi család az övé! Bár sajnos nemesi rangjukat
elveszítették, amikor nagyapja, Ludwig, elkártyázta a nemesi levelet. Szó
szerint, ugyanis sajnos rövidlátó volt már és véletlenül belekeverte a levelet
a kártyapakliba.
Igazi porosz nevelést kapott a kis Sieghard! Minden nap csak
3 órát játszhatott, és csak is kizárólag egy készség fejlesztő játékkal a „hogyan
hódítsuk meg a világot egy szelet uborkával”-val. Talán ennek is köszönhető
példás szigora és hihetetlen céltudatossága! Szülei nem vesztegették tehetségét
az általános iskolával, 7 évesen egyenesen katonai iskolába került. Sajnos
valamilyen szerencsétlen véletlen folytán nem katonai iskolában kötött ki,
hanem karton iskolába. Ott bizony mindent megtanult, amit a kartonról tudni
illik! Mivel elvesztegetett imigyen 4 évet azonnal belépett a katonasághoz,
ahol a puskatisztogató hadosztályhoz került! Itt egészen kellemesen érezte
magát, amíg el nem jött az első világháború. Akkor aztán elküldték a hadszíntérre
tankágyú pucolónak. Nagy hősiességről tett tanúbizonyságot amikor egy egész
ezredet futamított meg hatalmas ágyútisztító pálcájával! 1918-ban szörnyen
megijedt a hirtelen kitörő béke miatt. Ő katona volt és félt a leszereléstől,
ami sajnos be is következett. A nagy gazdasági világválság elől a szobába
menekült.
1938ban érkezett Magyarországra. Itt aztán azonnal
felismerték tehetségét és hadnagyi ranggal a mi századunkhoz került. Meg kell
említenem, hogy sokoldalúságát bizonyította azzal, hogy edzette a századunk futballcsapatát,
aminek szerény személyem is tagja volt. Emlékszem az első meccsünket a parajdi
sóbánya dolgozói ellen játszottuk. Parádés mérkőzés volt, mivel gól nélküli
győzelmet arattunk. Mivel a játékot folyamatosan megszakította a bíró apróbb
kihágások miatt, ezért a mi derék hadnagyunk bevezette az önbíráskodást.
Remekül működött a rendszer csak a legtöbb meccs végére már nem maradtak épp
játékosok.
Sajnálom, hogy kicsit hiányos a történetem, a hadnagy úr élettörténetét
senki sem ismeri teljesen, illetve azokat a részeket nem vetettem virtuális papírra amik úgy is szerepelni fognak a naplómba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése