tag:blogger.com,1999:blog-31343151028266613412024-03-13T13:58:49.085-07:00Ételekkel harcolóIfj Lombardi Mihályhttp://www.blogger.com/profile/04029174929863209488noreply@blogger.comBlogger25125tag:blogger.com,1999:blog-3134315102826661341.post-61914737801000719942014-12-23T11:22:00.000-08:002014-12-23T11:47:30.467-08:00<div class="MsoNormal">
Drága olvasóim!<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Hát igen! Megint eltelt sok idő az utolsó bejegyzésem óta.
Sajnos a számításteknikai masinám elromlott. Bölény Márton meg elutazott pár hónapra így nem volt aki segítsen nekem.
Szerencsére már hazatért így meg tudta nézni hogy mi is lehet a baja ennek a fránya gépezetnek. Azt mondta,
hogy elromlott a videókártya hűtőberendezése. Ki is szerelte én meg beraktam a
hűtőszekrénybe, ne szenvedjen szegény. Márton szerint ez nem volt bölcs döntés,
hiszen így az egész kártyát ki kellet cserélni. Na de végül csak sikerült
vennie egy másikat így most megint írhatok az én kis web naplómba. Kedveseim
sok izgalmas dolog történt velem. Képzeljétek megismerkedtem egy remek könyvsorozattal!
Aki szereti, a természet összes csodáját annak meleg szívvel tudom ajánlani Dr.
Zsurló Károly útikönyv sorozatát. Ezek a könyvek igencsak különlegesek, sőt
talán úttörőnek is lehet őket nevezni. Hogy miért is? Válaszként inkább idéznék az egyik
könyvének előszavából.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<i><br /></i></div>
<div class="MsoNormal">
<i>„…Mert gondoljunk bele
mit is tartalmazhat egy útikönyv. Egy táj vagy tájegység térképét, részletes
leírását, látnivalók felsorolását. Az utóbbi évtizedekben rengeteg útikönyv
készült, véleményem szerint feleslegesen. Hogy miért is? A Kedves Olvasó
gondoljon csak bele, ha többfelé akar kirándulni, akkor egy teljes könyvtárat
magával akar cipelni? Nyilván nem! A kutatásaim arra irányultak, hogy mindazon
információkat, amiket egy átlagos útikönyv tartalmaz, néhány alapvető egységbe
sűrítsem. Egyszerűbben fogalmazva, ha a
képzeletünkkel egy tó közepére repülünk és ránézünk a tóra, akkor nem ugyanazt
látjuk a Fertő tó esetében, mint a Balatonnál? Ha erdőkbe látogatunk, akkor
nem ugyanazt az élményt éljük át újra és újra? Természetesen más lehet a fafaj, vagy az erdő
talaja, de ez a könyveim szempontjából ezek teljesen lényegtelenek…”</i><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
A Doktor Úrnak eddig 2 darab könyve van meg, amiket már
többször is kiolvastam. Így a tavak és az erdők terén már igencsak
kikupálódtam. A meglévő könyvei:<o:p></o:p></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjLxi5iHktNnKSPIH60_OXO3f9et7APQkbVZkmA29Ag5XSi32xAzCBYNMPh0UOG_JX07m85rFbb33Ey0Gp8-OXKVoHcnkVwstHLBaJWqUW9C5D6f4K-doyuYKQxGpQVWG666_8QG7Lhw50/s1600/thumb_big%5B8%5D_250x0.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjLxi5iHktNnKSPIH60_OXO3f9et7APQkbVZkmA29Ag5XSi32xAzCBYNMPh0UOG_JX07m85rFbb33Ey0Gp8-OXKVoHcnkVwstHLBaJWqUW9C5D6f4K-doyuYKQxGpQVWG666_8QG7Lhw50/s1600/thumb_big%5B8%5D_250x0.jpg" height="320" width="203" /></a><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi-q4xHAQlhsB4U0w5_cyqV0yAakezN5H_uhJ1yBf5tsIRWSiYBLX6rq9tFVu8eSr_AZ_bwPRqrtl5S3T2gUlPNiqWhJc6hQLCdbyQD69A-qCq0VQAgN_nHU3yaVZwROItX3VsNMdqBDYU/s1600/thumb_big%5B8%5D_250x02.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi-q4xHAQlhsB4U0w5_cyqV0yAakezN5H_uhJ1yBf5tsIRWSiYBLX6rq9tFVu8eSr_AZ_bwPRqrtl5S3T2gUlPNiqWhJc6hQLCdbyQD69A-qCq0VQAgN_nHU3yaVZwROItX3VsNMdqBDYU/s1600/thumb_big%5B8%5D_250x02.jpg" height="320" width="200" /></a></div>
<br />
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
De nem csak a könyvek, hanem a művészet terén is ért egy
igencsak kedves meglepetés! Régi katonatársam festett egy gyönyörű festményt,
amit ki is állították a Magyi művelődési házban. A festményt Zugolói Miklós
festette, a mű címe <i>A komisz katona öröme.<o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Miklós szerint a kép belső félelmeinket ábrázolja. A
hazatérő katona az otthon melegét juttatja eszünkbe, de ugyanakkor az élet
gondjai egy tollas körtefejű ember formájában mindig hozzánk dörgölőznek.<o:p></o:p></div>
<br />
<div class="MsoNormal">
A nagy mű: <o:p></o:p></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiQ9q03AA7dCTLP2aMVbOLCNA1zz5ncgStjNeHsw35OA8Eb4mQaAYsfkJLwWJIG2pC46UcxNSFpEqAzcstUxYX4XANvn7NvX-zMlakosvEF49k4s7WuulkrIpVk0dS0I-IOrTn8D1yohgM/s1600/2014-12-18+20.58.00.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiQ9q03AA7dCTLP2aMVbOLCNA1zz5ncgStjNeHsw35OA8Eb4mQaAYsfkJLwWJIG2pC46UcxNSFpEqAzcstUxYX4XANvn7NvX-zMlakosvEF49k4s7WuulkrIpVk0dS0I-IOrTn8D1yohgM/s1600/2014-12-18+20.58.00.jpg" height="320" width="240" /></a></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
Ifj Lombardi Mihályhttp://www.blogger.com/profile/04029174929863209488noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3134315102826661341.post-83949185436497443082014-04-11T14:35:00.000-07:002014-04-11T14:35:58.911-07:00Egy szerencsétlen ember történetének kezdeteKedveseim!<br />
<br />
Már régen nem jelentkeztem, bevallom nem volt kedvem bent tölteni a napjaimat ebben a gyönyörű időben. Amikor viszont megláttam, hogy drága Marikám folytatja kalandjaink leírását én is kedvet kaptam egy újabb iromány létrehozásához. Érdemes tehát elolvasni kedves Mari blogját, hiszen említést tett egy régi ismerőséről Püspökfal Lilláról, akivel esti sétája során találkoztunk. A beszélgetés során kiderült, hogy a férje nem mást mint az egyik régi katonatársam, Bugyerlászki Teofil. Sajnos Lilla állítása szerint betegeskedik. Ejj azok fránya féregcseppek! Habár az igazat megvallva nem túl meglepő. hiszen ő mindig a félreértések áldozata volt. Emlékszem régen a kantiban kicsit kapatos állapotban hangosan követelte a sörét, erre az egyik részeges cimborája az ülepébe lőtt a flinta puskájával. Komoly baj nem történt, viszont itt még nem ért véget szegény Teofil kálváriája. A szanitéc szépen kiszedegette az ülepébe nem illő dolgokat, ám kifogyott az antibiotikumból. El kellet hát menni a közeli patikába, de sajnos nem a megfelelő embert küldte, Rüszök Konrádot, aki nem éppen a jó memóriájáról volt híres. A patikában ugyanis azt találta mondani az ott dolgozó személynek hogy antipatikus, erre az úgy megsértődött, hogy megdobálta egy rakás C-vitaminnal. Konrád nem esett kétségbe, összeszedte a tablettákat és azokat vitte vissza a derék szanitécünknek. Teofil sebei így nem gyógyultak gyorsabban, viszont 2 egész hétig nem fázott meg. <br />
<br />
Teofilal egyébként egy heves vita során ismerkedtem meg. Egyik nap ugyanis hallottam, hogy hangosan kiabál a segédkuktákkal egy újonc. Azt állította, hogy túl sok mezei retket aprítottak a pocsolyafőzelékbe. Nem voltam rest és azonnal kioktattam a főzelékkészítés tudományáról. Később már jókat beszélgettünk. Gyakran emlegette, hogy harcolt a híres 30 perces háborúban, de mint később megtudtam csak az árokásó alakulatnak az ételhordója volt.Ifj Lombardi Mihályhttp://www.blogger.com/profile/04029174929863209488noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3134315102826661341.post-22968056828032379302013-11-20T09:47:00.000-08:002013-11-20T09:47:21.042-08:00Aladár történetének kezdete<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">Kedves olvasóim!</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">Hosszú szünet után ismét folytatom kalandos történeteimet. Nem is oly régen, Marikámmal részt vettünk a Nyimi sirályfesztiválon. Nagyon kellemes volt, az ott átélt izgalmakról Mari blogjában olvashattok. Nem véletlen mentünk ám eme remek eseményre, hiszen Nyimen lakik, az egyik országos cimborám Belényesi Aladár. Az ő életéről szeretnék nektek egy kicsit mesélni.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">Belényesi Aladár 1926-ban született Gyömrődön. Apja Belényesi Adorján napraforgómag válogató volt. Fiába igen korán beleverte a válogatás művészetét, ezért Aladár igen válogatós lett. Anyja Ketycse Karolina egy igazi művész volt! Csodálatosan játszott zongorán, így teljesen érthető módon, fiát is zenei pályára szánta. Sajnos hamar kiderült, hogy a zongora nem az ő hangszere, hiszen örökletes körömszömörcsögben szenvedett. El is keseredett szegény Aladár. amíg meg nem találta a fészerben nagyapja ósdi köszörűkövét. Kiderült, hogy a vér valóban nem válik vízzé, hiszen csodálatosan tudott muzsikálni a köszörűkövön. Szülei a be is íratták a helyi zeneiskolába, a probléma csak az volt, hogy az iskolának nem volt saját köszörűköve, amin Aladár játszhatott volna, a sajátja meg túlságosan rozsdásnak találták tanárai, így egészségügyi okokra hivatkozva kitiltották az iskolából. Sajnos akkoriban a köszörűművészeket nem igen becsülték meg, ezért ő, is mint sok más fiatal a középiskola után katonának szegődött. Betegsége miatt nem akarták besorozni, de leleményességének hála Aladár bejutott a katonaság berkeibe. Történt ugyanis, hogy a sorozó tiszt, Huppoló százados, szenvedélyesen szerette a muzsikaszót. Amint meghallotta, hogy milyen csodálatosan muzsikál Aladár a köszörűkövön azonnal besoroztatta. Nem is akárki lett ám ő a seregben! Ő kísérte a század kürtösét. A seregben végre igazán kiteljesedhetett. Napjai remekül teltek egészen addig még el nem küldték Olaszországba hadgyakorlatozni. Igazán szerencsésnek mondhatja magát, hiszen 4 emberből ő volt a 3. szerencsés kiválasztott aki mehetett. Ám egy napon a Vatikánba vezetett az útja ahol egy átmulatott éjszaka után egy bárban éppen egy érsekkel tudatta, hogy a nem túl Istenfélő nézeteit a katolikus vallásról. Az érseket ez mélyen megrázta, ami azért is volt baj, mert jó ismerőse volt a pápának. Szegény Aladárt kiátkozták, pedig nem is volt katolikus és tetejében még kitiltották a Vatikán teljes területéről. A sereg ezt nem hagyhatta figyelmen kívül, így leszerelték a művészt. Aladár nem esett kétségbe, szimplán csak tragédiaként élte meg az eseményeket. Leszerelése után Nyimre költözött, ahol meg tanult már köszörűgépeken is játszani! Igen nehezen tudta eleinte fenntartani magát, ám egy idő után számos tanítványa akadt, akiket rendkívül érdekelt a köszörűn muzsikálás tudománya. Én magam vele akkor találkoztam amikor egy csukamájolaj beszerző körutam során, az utcán sétálva meghallottam a csodálatos muzsikáját. Meghívtam a helyi bárba, a Rozzant Retyegőbe egy italra és jókat beszélgettünk. </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">Ez mindent amit Aladárról tudok. Ja és hogy a családjáról miért nem tettem említést? Válaszul idézném Aladárt.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><i>„A családok csak jönnek és mennek, de a köszörű mindig kész egy jó kis muzsikálásra”</i></span></div>
<div>
<br /></div>
Ifj Lombardi Mihályhttp://www.blogger.com/profile/04029174929863209488noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3134315102826661341.post-86111924010731524702012-12-01T10:57:00.001-08:002012-12-01T10:57:55.880-08:00Egy félelmetes történet kezdete<br />
<div class="MsoNormal">
</div>
<div class="MsoNormal">
Szervusztok kedveseim!</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Régen meséltem már nektek izgalmas háborús kalandokat, ezt
szeretném most egy igazi csemegével pótolni.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
1940 09.15</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
„… Maguk semmirekellő gazfickók! – ébresztett minket
Rüffelscwhein hadnagy kitörő lelkesedéssel. Kiderült, hogy azért ilyen jó a
kedve, mert ma fog nekünk előadást tartani egy neves szakértő, Szuicid Kálmán.
Gyorsan össze is kellet kapnunk magunkat és rohanni ki az udvarra, ahol már
várt ránk előadónk. Nagy megrökönyödésünkre csak velünk, szakácsokkal és
kuktákkal akart beszélni, tehát konyhai alkalmazottakkal. A század többi része
vidáman gúnyolt minket, bár vidámságuk csak addig tartott amíg Rüffelschwein hadnaggyal
el nem mentek gyümölcsöt szedni. Ekkor érett meg ugyanis hadnagyunk kedvenc
gyümölcs a gránátalma. Kálmán beterelt minket egy szobába és 2 órán keresztül
éltette a hős szakácsokat, akik akár az állatok életét is feláldozzák, hogy a
bajtársaikat ellássák étellel. Aztán elkezdte előadása lényegét, ami nem másról
szólt, mint a fokhagymakapszuláról. Mikor elkezdett erről beszélni egyik
társunk, Oprankai Ignác kirohant. Szerencsétlen ugyanis úgy értette, hogy
foghagyma, ami ugye tudvalevőleg egy súlyos betegség. Nagyon megijedtünk,
ugyanis az előadás arról szólt, hogy hogyan végezzünk magunkkal, ha esetleg
ellenséges kézre jutnánk. A seregnek sajnos nem volt pénze mindenkinek
ciánkapszulát biztosítani, így a szakácsoknak csak fokhagymakapszula jut.
Sikerült kivonni ugyanis a gyökeréből egy olyan anyagot ami még borzalmasabb
száj és testszagot eredményez, így biztosak lehetünk benne, hogy nemsokára
gyorsan és fájdalmasan végeznek velünk. Nagyon nem örültünk ennek az
előadásnak, annak meg pláne nem, hogy az előadás végén kiosztásra kerültek a
kapszulák. Én nem is voltam rest belefőzni az egyik társunk kutyájának az
ebédjébe, ugyanis az a dög megette a féltve őrzött burgonyapudingomat.
Szerencsétlen eb a saját szájszagától múlt ki…”</div>
<br />
Ifj Lombardi Mihályhttp://www.blogger.com/profile/04029174929863209488noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3134315102826661341.post-82906601892279737612012-10-24T13:06:00.002-07:002012-10-24T13:06:58.667-07:00Egy érdekes ember történetének kezdete<br />
<div class="MsoNormal">
Szervusztok!<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Ma egy fogcsiklandó receptet fogok nektek bemutatni, de ehhez
egy kis történet is dukál! <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Van nekem egy nagyon régi katona cimborám, Horgótavas Bonifác.
A századunkba szolgált és bármely hihetetlen ő volt az én kuktasegédem! Nagyon
jól szolgált, habár a krumplit néha összekeverte a burgonyával, de hát mindenki
követhet el hibát. Nagyobb baj volt viszont, hogy sokszor a pohár fenekére
nézett. Sőt néha italt is töltött bele! A kedvence a Gyapjas Konrád féle
infravörös bor volt! Hajjaj, szinte sugárzott az örömtől mikor azt itta!
Egyszer főzés közben véletlenül belelöttyintett egy kis bort a készülő étkembe.
Nagyon mérges lettem, hiszen a század nagy része megrögzött antialkoholista
volt. (hittem én, de később kiderült, hogy antik alkoholisták). Viszont amikor
elkészült az étek megdöbbenve tapasztaltam, hogy nagyon ízletes lett! Az egész
századnak ízlett, még Rüffelschvein hadnagy is meg volt vele elégedve !<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Később Bonifác ivászati problémái nem oldódtak meg, ezért
felkeresett egy híres gyógyítót, akit Hu Shang, drága keleti cimborám ajánlott. Ő Dr. Czhik Chak, akinek már a rendelője is a távol keletre varázsolja a
gyanútlan beteget. Amikor megtudta, hogy
milyen komoly a probléma, azonnal a legerősebb kezelést ajánlotta! Egy
bonyolult készítménnyel kellet kezelnie magát Bonifácnak, amit a derék doktor,
csak kontroll cseppeknek hívott. Ebből kellet napi háromszor a hóna alá
csepegtetnie. A gond az volt, hogy ezek
a cseppek is tartalmaztak alkoholt, így szegény Bonifác cimborája, a részeges
Béla bácsi, állandóan körülötte sertepertélt. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Az említett étek recepetje:<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Porcogós, ízesített hagymakupola infravörös borral<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Hozzávalók:<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- 10 cl szájban kimért bróm<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- egy egész hagymakupola<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- 5 lélegzetvételnyi Gyapjas Konrád féle infravörös bor<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- félig megrágott
porcogó, porrá őrülve<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Elkészítés<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Eme ízletes étel elkészítése rendkívül veszélyes, így csak
profi szakácsoknak, vagy kezdő vegyészeknek ajánlom! Először is menjünk ki az
utcára és keressünk egy ellenszenves embert. Ha találtunk invitáljuk be a
delikvenst egy teára! Tea helyett adjunk
neki tiszta brómot, majd figyelmeztessük a szerencsétlent a rá váró veszélyre.
Ha ezt tíz alkalommal megcsináljuk az egyik hozzávalónk már készen is áll!
Vegyük a kézbe a hagymakupolát és pucolás nélkül tegyük bele a már kimért
brómba! Miután beletettük, hagyjuk kicsit állni. Ezután fogjunk egy kis üregi
nyúl porcogót és kezdjük el őrülten csapkodni egy serpenyővel, amíg porrá nem
válik. A porcport hintsük rá a brómos kupolára. Ezek után jön a trükk! Nagyon
fontos, hogy a bort olyan mozdulattal öntsük bele, mint ha nem is akarnánk bele
önteni. Így érhetjük el a véletlenség
ízét! A kész ételt tányérba tálaljuk! <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Jó étvágyat!<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
Ifj Lombardi Mihályhttp://www.blogger.com/profile/04029174929863209488noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3134315102826661341.post-9954534091576927142012-09-19T12:54:00.001-07:002012-09-19T13:21:54.744-07:00Egy verseny kezdete!<br />
<div class="MsoNormal">
Kedves olvasó közönségem!<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Ma egy igazi csemegével folytatom a katonanaplómat! Olvassa,
akinek van szeme!<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
1940. 09. 13<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
„… Maguk igazi pancserek! Mi lett az én értékes ponyvagyűjteményemmel?
– tajtékzott Rüffelschvein hadnagy. Történt ugyanis, hogy mivel gyönyörű őszi
nap volt, piknikezni indultunk néhány cimborámmal. Mivel nem találtunk sehol
sem alkalmas eszközt az ételnek, ezért elcsentünk jó pár darabot derék
hadnagyunk ponyvái közül. Hajaj. meg is kaptuk méltó büntetésünket. Egy hétig
ki sem mehettünk a laktanyából, ráadásul nekem még a kedvenc fakanalamat is
elvették. Ámde ezen a napon történt még egy izgalmas történés! Ugyanis a
századunkra rábíztak egy szerb hadifoglyot. Nagyon barátságtalan ember volt és
valahogy olyan korlátozottnak tűnt leláncolva. Azért a nevét nagy nehezen
sikerült kiszednünk belőle. A szerencsétlen Otto Trobottónak hívták. Nevettünk
is nagyon ezen a mulatságos néven, ő meg csak morgott a szemüvege alatt.
Tartalékos szakács lévén nekem kellet étkeztetnem. Mivel a kedvébe akartam
járni, pácolt uborkamagot csináltam neki. Mikor meglátta és megízlelte,
kijelentette, hogy ennél borzalmasabb főztöt még soha nem hallott. Ezen nagyon
kiakadtam, majdnem neki is estem a sütőlapáttal! A pimasz azt mert állítani,
hogy egy idomított amőba is jobban főz mint én! Ezt már nem tűrhettem tovább,
így kihívtam egy szakácspárbajra. Ha ő nyer, akkor szabadon bocsátjuk, ha én
nyerek akkor meg nem. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Sajnos alapanyag híján a verseny típusát módosítani kellet,
mivel az alapanyagokat megette Pünderel tizedes kutyája, Labanc. Nem estünk
kétségbe, főzés helyett egy vérre menő sakkpartival döntöttük el, hogy ki is a
lepény a gáton! Szerencsére megnyertem, így Ottó mehetett vissza a rács mögé!”<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="MsoNormal">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgRsEivYloJ7y8QRMJWMme-XXqrPtHXreGRGajZ_FFuTUUp6byyajSm7JyQRRJeuDNSOa4M29xrsfLfqGEPHXjq2dhPYDWKcIEkQ3ukJUszp8hfteiUJNNWp9mzgBPgimYqKarOdcoIQEE/s1600/misiotto.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="236" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgRsEivYloJ7y8QRMJWMme-XXqrPtHXreGRGajZ_FFuTUUp6byyajSm7JyQRRJeuDNSOa4M29xrsfLfqGEPHXjq2dhPYDWKcIEkQ3ukJUszp8hfteiUJNNWp9mzgBPgimYqKarOdcoIQEE/s320/misiotto.jpg" width="320" /></a></div>
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<o:p><br /></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<o:p><br /></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Itt látható a nagy mérkőzés! Ottó (jobb oldalon) mereven
figyeli, hogy mi lesz a következő lépése. Én éppen elméláztam, rájöttem
ugyanis, hogy mi is csak bábúk vagyunk egy háborús sakktáblán.<o:p></o:p></div>
Ifj Lombardi Mihályhttp://www.blogger.com/profile/04029174929863209488noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3134315102826661341.post-58137653168506200922012-09-14T12:56:00.002-07:002012-09-14T12:56:23.640-07:00Egy gazság kezdete<br />
<div class="MsoNormal">
Kedves olvasóim!<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Ma egy igazi gazemberről szeretnék nektek írni. Ő nem más
mint Hintyő Ignác, az egyik szomszédom.
A faluban, mint pék tevékenykedik. Ő mindig hitetlenkedve hallgatta a
történeteimet. Egyszer azt is merészelte mondani, hogy nem is voltam
katona! </div>
<div class="MsoNormal">
Hát ember az ilyen? Pedig csak irigykedik,
hiszen ő még fiatal volt a háború idején, felnőve pedig orvul jött a béke. Ez
után a kijelentése után eléggé megharagudtam rá és jól helyben is hagytam a
fakanalammal. Mivel a jó viszony ezek után sem alakult ki, ezért ott tett
keresztbe nekem ahol csak tudott. Ignác kedvenc időtöltése a lázongás, amikor
ideje engedi akkor bizony ezt a dolgot műveli szívesen. Egyszer még a Mokka
című kakas szóra virradó műsorba is írt, méghozzá rólam! Az a piszok fráter azt
merészelte mondani, hogy én a sarki csemegeárusnál takarítóként éltem át a
háborút! Később még ennél is messzebbre ment. Volt egy főzőverseny a szomszédos
faluban és mikor meghallotta, hogy én bizony nagyon szeretnék menni, akkor
szabotálta ezt a tervemet! Romlott dinnyepürével kínált, amit én balga el is
fogadtam. A hascsikarás miatt sajnos nem tudtam menni, elment viszont ő! Az a
pernahajder meg is nyerte, hiszen, pék révén, konyított bizony a főzéshez és a
sütéshez. Az alábbi képet pont erről a versenyről hazatérve készítette, ahogy rajtam gúnyolódik. Érdemes megfigyelni, hogy bár a haját festi, az arcszőrzetét
őszülni hagyta, mivel szerinte úgy férfias. Micsoda pojáca!</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhig7gCRMLFA0gTJFBC8bxYpHt25hyphenhyphenBeFa5_EcGy3IU3eVAC4a8YSL0njXrKxGmRb_ejo5i9uC_8dzMYOZHWE6uXpd27-jAb8_rgQVKKZyJqOuDIgR27Yr-1xyCuuFF1roiW_xyN9J7xCY/s1600/Ign%C3%A1c.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="232" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhig7gCRMLFA0gTJFBC8bxYpHt25hyphenhyphenBeFa5_EcGy3IU3eVAC4a8YSL0njXrKxGmRb_ejo5i9uC_8dzMYOZHWE6uXpd27-jAb8_rgQVKKZyJqOuDIgR27Yr-1xyCuuFF1roiW_xyN9J7xCY/s320/Ign%C3%A1c.jpg" width="320" /></a></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
Ifj Lombardi Mihályhttp://www.blogger.com/profile/04029174929863209488noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3134315102826661341.post-19385165075455349612012-09-09T14:05:00.000-07:002012-09-09T14:24:31.775-07:00Egy hányattatott élettörténet kezdete!<br />
<div class="MsoNormal">
Kedves olvasóim!<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Olvassátok szorgalmasan Mari bolgját hiszen a remek receptek
és az izgalmas történetek mellet, az első igazi közös kalandunkat is leírta!
Ezt én nem is vetném papírra, helyette leírnám akkor szállásadónk és egyben
világraszóló cimborám Belzebub-Tellér Károly életének kalandos viszontagságait.
<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Károly 1926 07. 28-án született Szanticska mellet egy kisebb
tanyán. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Károlynak már a születése sem volt zökkenőmentes, hiszen egy
évig volt az anyja hasába. Ebből is látszik, hogy gyermekkorában bizony
rendkívül lusta volt. A tanyasi életet nem szívlelte, mivel az állatokkal folyamatosan
konfliktusai voltak. Egyszer a tyúkok kergették, meg amikor a kakas alatt
kereste a tojást, valamikor pedig a libák elől mentette az életét. Elmondható
tehát, hogy a kezdeti lustaságát legyűrte azzal, hogy szinte mindig az állatok
elől mentette az irháját. Mivel ez is bizonyította, hogy a tanyasi élet nem
neki való, ezért először elszegődött egy óramesterhez inasnak. Ott aztán nagyon
fontos volt a pontos megjelenés, de Károly nyugodt volt, hiszen tudta, hogy az
idő neki dolgozik! Ennek ellenére nem sokáig maradt ott, hiszen amikor
megszólalt egy kakukkos óra, akkor szegény Karcsi azt hitte megint üldözni
fogja egy állat és futott ameddig csak tudott. Öröm az ürömben, hogy szinte
azonnal talált magának másik állást! Kaposváron ugyanis ápolókat képeztek és
küldtek ki idegen országokba. Károly nem is volt rest elutazott és sikeresen
elvégezte az ápolóképzőt. Mivel kiváló tanuló volt ezért a törökországi „Harcoló
kontár” nevezetű katonai pihenőövezetbe került, ahol a sebesült és a harcban
megfáradt bakák pihenték ki a csaták fáradalmait. Itt ismerkedtem meg vele,
hiszen jómagam is megfordultam azon a helyen, a háború idején. Hát bizony,
sajnos egyszer sokkot kaptam, amikor egy egész heti avas szilvabefőttemet
megette Tricikli Konrád. Szerencsére Konrád is velem utazott, hiszen az ájulás
előtt még volt annyi lélekjelenlétem, hogy jól kupán csapjam egy serpenyővel!
Tehát volt mit kipihennem. Károly nagyon szívélyes volt, még azt is megengedte,
hogy apróbb dolgokat csempésszek be a létesítménybe, bár a sütőt az túlzásnak
tartotta. Na de ez most nem rólam szól, tehát az itt eltöltött évek voltak a
legszebbek Károly számára. Itt ismerte meg török kedvesét Özgét. Ő egy kebab
árus volt a városban, egyszer rosszul adta vissza a pénzt Károlynak és így
kezdődött a románc! A háború bezárt a létesítmény így a pár Magyarországra költözött. Nemesvitán éltek és itt is esküdtek meg. Ahogy teltek az évek egyre inkább kezdett hiányozni Özgének a hazája, de leginkább a kebab ipar. Mivel nem szerette szenvedni látni, Károly Zágonyon vett egy másik házat és odaköltöztek, mivel ott nyílt először kebabos itthon! Sajnos mint kiderült Vilmos bácsi, a helyi trafikos nyitotta a standot és sajnos fogalma sem volt hogy mi is az a kebab. Egyszerűen vajas-borsos kenyeret árult. Amikor meglátta Özge, hogy imádott ételéből miként űznek gúnyt, nagyon megsértődött és hazautazott!</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Azóta Károly magányosan él. Kedvenc szórakozása, hogy a fiatalokat szemlélve elgondolkodik azon, hogy hová is fajult a mai világ. (a képen is pont ennek a hobbijának él).</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg6asJPoyNLH0GvE4HFM5I6p9kY6YwWOGaOZYaF1pJAzjzijZtWHwqDCauS1qNg_dR8aG3waKZRRoX7YtcevK0yB0_ZTsZZrFS7auRuRUhltuFwP1lol_k8iaACU0O3UAE3rxW_ldKTqsU/s1600/belzebub-teller-karoly.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="212" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg6asJPoyNLH0GvE4HFM5I6p9kY6YwWOGaOZYaF1pJAzjzijZtWHwqDCauS1qNg_dR8aG3waKZRRoX7YtcevK0yB0_ZTsZZrFS7auRuRUhltuFwP1lol_k8iaACU0O3UAE3rxW_ldKTqsU/s320/belzebub-teller-karoly.jpg" width="320" /></a></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<o:p></o:p></div>
Ifj Lombardi Mihályhttp://www.blogger.com/profile/04029174929863209488noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3134315102826661341.post-75662695901793394152012-09-02T14:33:00.001-07:002012-09-02T14:40:10.419-07:00Egy jó ember élettörténetének kezdete<br />
<div class="MsoNormal">
Drága olvasóim!<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Ma egy igenjeles személyről szeretnénk netktek regélni, nem
másról mint az én rettegett Rüffelschwein hadnagyomról!<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Sieghard von Rüffelschwein 1894 május 27.én Schweinfurtban
látta meg a napvilágot. Ősi nemesi család az övé! Bár sajnos nemesi rangjukat
elveszítették, amikor nagyapja, Ludwig, elkártyázta a nemesi levelet. Szó
szerint, ugyanis sajnos rövidlátó volt már és véletlenül belekeverte a levelet
a kártyapakliba.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Igazi porosz nevelést kapott a kis Sieghard! Minden nap csak
3 órát játszhatott, és csak is kizárólag egy készség fejlesztő játékkal a „hogyan
hódítsuk meg a világot egy szelet uborkával”-val. Talán ennek is köszönhető
példás szigora és hihetetlen céltudatossága! Szülei nem vesztegették tehetségét
az általános iskolával, 7 évesen egyenesen katonai iskolába került. Sajnos
valamilyen szerencsétlen véletlen folytán nem katonai iskolában kötött ki,
hanem karton iskolába. Ott bizony mindent megtanult, amit a kartonról tudni
illik! Mivel elvesztegetett imigyen 4 évet azonnal belépett a katonasághoz,
ahol a puskatisztogató hadosztályhoz került! Itt egészen kellemesen érezte
magát, amíg el nem jött az első világháború. Akkor aztán elküldték a hadszíntérre
tankágyú pucolónak. Nagy hősiességről tett tanúbizonyságot amikor egy egész
ezredet futamított meg hatalmas ágyútisztító pálcájával! 1918-ban szörnyen
megijedt a hirtelen kitörő béke miatt. Ő katona volt és félt a leszereléstől,
ami sajnos be is következett. A nagy gazdasági világválság elől a szobába
menekült. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
1938ban érkezett Magyarországra. Itt aztán azonnal
felismerték tehetségét és hadnagyi ranggal a mi századunkhoz került. Meg kell
említenem, hogy sokoldalúságát bizonyította azzal, hogy edzette a századunk futballcsapatát,
aminek szerény személyem is tagja volt. Emlékszem az első meccsünket a parajdi
sóbánya dolgozói ellen játszottuk. Parádés mérkőzés volt, mivel gól nélküli
győzelmet arattunk. Mivel a játékot folyamatosan megszakította a bíró apróbb
kihágások miatt, ezért a mi derék hadnagyunk bevezette az önbíráskodást.
Remekül működött a rendszer csak a legtöbb meccs végére már nem maradtak épp
játékosok.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Sajnálom, hogy kicsit hiányos a történetem, a hadnagy úr élettörténetét
senki sem ismeri teljesen, illetve azokat a részeket nem vetettem virtuális papírra amik úgy is szerepelni fognak a naplómba. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiweoYvuCuVmfACaD2NcXM5vxpH4s3eq1D-12Eu2CRDlsf3-je78rnSk_HhlGZWMKoW-fF8awURzIIAZuiVNzNV2AA1WK19PS-f_I6aJhOkWIoWMGGDXPLU0pBKlOMsrxtrWJXqAWgmE9w/s1600/austria-hungary25.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiweoYvuCuVmfACaD2NcXM5vxpH4s3eq1D-12Eu2CRDlsf3-je78rnSk_HhlGZWMKoW-fF8awURzIIAZuiVNzNV2AA1WK19PS-f_I6aJhOkWIoWMGGDXPLU0pBKlOMsrxtrWJXqAWgmE9w/s320/austria-hungary25.jpg" width="232" /></a></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
Ifj Lombardi Mihályhttp://www.blogger.com/profile/04029174929863209488noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3134315102826661341.post-12341353277101204512012-08-10T14:10:00.001-07:002012-08-10T15:28:51.396-07:00A visszatérés kezdete!<br />
<div class="MsoNormal">
Szervusztok drága olvasóim!<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Bizony sokáig nem jelentkeztem. Sajnos mostanában engem is
megvisel a korom!<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Hát igen, sokáig nem takarítottam ki a kéményt így bizony
nagyon felgyűlt benne! Annyira hogy el is lepte az egész házat így egy ideig
Bölény Mártonnál kellet, hogy éljek. Szerencsére régi ismerősöm, Cerendej
Jándornak hála, aki egy elismert finn kéményseprő szakiskolában tanulta ki a
tudományát, teljesen rendbe sikerült hozni a kéményemet. Na de most egy igazi
csemegével szeretnélek kárpótolni titeket a sok elmaradt történet miatt. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
1940. 09. 14<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
„…Maga azonnal velem jön!! – ordította Rüffelschwein hadnagy.
Nem értettem, hogy mit tettem megint, féltem megint valamiféle büntetést akar
kiróni rám. Kiderült, hogy félelmem alaptalan volt, hiszen nagy megtiszteltetésben
részesültem! Maga Fogteleki őrnagy akar velem beszélni!! Az őrnagy úr nagyon
kimérten és lassan elmagyarázta, hogy mi is lenne a feladatom. Mint mondta
titkos feladatról van szó, csak a laktanya és a magyar lakosság 95,4% tudott
róla! Kiderült, hogy szükség van a szolgálataimra a távoli Malajka szigetén!
(ami igazából félsziget volt) A félsziget Oroszország keleti részén van
északra. Azért küldtek oda, mert az én csodás konfettis tojáshéj salátám
állítólag remek morálnövelő! Ezt meg is figyeltem Gertrúdon, a szakasz házi
malacán, aki ennek a remek étel hatására vidáman és önként ugrott a böllér
karjaiba. Már alig vártam az utazást! Micsoda kalandokba lesz majd részem!
Aztán eljött az indulás napja! Vonattal és személygépteherautóval tettem volna
meg az utat. A vonatút egész kellemes, csak 4 hetet vett igénybe. De micsoda út
volt! Ott ismertem meg országos cimborámat Buhám Béla állatfelcsert. Ő jelenleg
is tevékenykedik, nem egyszer
segített már drága Rozikám angyali ebén. A találkozás úgy esett, hogy láttam
egy civilt amint vitatkozott egy fiatalemberrel. Kiderült, hogy néni a tyúkszemét akarta
kikezeltetni Bélával, pedig hiába mondta neki, hogy nem olyan állatorvos ő.
Azonnal Béla segítségére siettem és megmondtam a kedves hölgynek hogy bizony
nem rossz dolog az, hiszen tyúkszem többet lát! Beszélgetni kezdtem Bélával és
kiderült, hogy bizony egyezik az úti célunk. Őt azért küldték a félszigetre,
hogy megvédje, egy veszélyeztetett szúnyogfajtát a megmeneküléstől. A nagy lepelszúnyog
ugyanis nagyon veszélyes volt a bakákra nézve. Csípésével ugyan is hallucinogén
anyagokat fecskendezett a szervezetbe. Bélának tehát fontos küldetése volt,
ahogyan nekem is! A 4 hét hamar eltelt és csak háromszor tartóztattak le
minket! Egyszer mondjuk én voltam a hibás, hiszen nem mondta nekem senki, hogy
a vonaton nem lehet főzni! Az vonatút végén már vártak minket egy elég komikus
hírrel a feletteseink. A Malajkai haderőnk kivonult annak köszönhetően, hogy a
félsziget eltűnt! Nem akartunk hinni a fejünknek! Mint kiderült a félsziget
rengeteg sztlapacskabokor nőtt, amik a rőtmadár populációk csökkenésének
köszönhető. (a rőtmadár fő étke volt a termése) A sok bokor azt eredményezte,
hogy a félsziget elkezdett süllyedni. Mekkorát röhögtünk ezen! Még hogy a bokrok
miatt! Aztán az egyik szanitécünk szemléltetés gyanánt nekidobott egy
sztlapacskát az egyik közlegénynek, aki azonnal heves ájulásba tört ki.
Iszonyatosan nehéz és nagy volt a termés! Így már nem is volt kérdés, hogy
hiszünk e neki. Bélával nem sokáig élvezhettük az orosz telet, ugyanis a
vonatunk 2 nappal érkezésünk után már ment is vissza. Hiába néha a sors
kegyetlen játékot űz az egyszeri bakával!<o:p></o:p></div>Ifj Lombardi Mihályhttp://www.blogger.com/profile/04029174929863209488noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3134315102826661341.post-9913324594880753762011-11-26T13:07:00.000-08:002011-11-26T13:07:33.837-08:00Finom étel receptjének kezdete<div class="MsoNormal">Kedves olvasóim!</div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Mivel az előző naplójegyzeteimben nem volt recept, így most egy ízletes étel receptjével szeretnék kedveskedni nektek!</div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Rántott lugas pempős ugarral</div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Hozzávalók:</div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;"><!--[if !supportLists]-->-<span style="font: 7.0pt "Times New Roman";"> </span><!--[endif]-->12 decigram ugar</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;"><!--[if !supportLists]-->-<span style="font: 7.0pt "Times New Roman";"> </span><!--[endif]-->1 egész lugas felének kétszeres </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">-<span style="font: normal normal normal 7pt/normal 'Times New Roman';"> </span>5 felcsigázott tojás</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;"><!--[if !supportLists]-->-<span style="font: 7.0pt "Times New Roman";"> </span><!--[endif]-->Szerepentin reszelék</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;"><!--[if !supportLists]-->-<span style="font: 7.0pt "Times New Roman";"> </span><!--[endif]-->2 kocka étkezési kobalt</div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Elkészítés:</div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Figyelem! Ezt a receptet már tapasztalt szakácsoknak ajánlom!</div><div class="MsoNormal">Először fogjuk az ugart és távolítsuk el a nemkívánatos részeket, mivel nem akarunk tücsköt-bogarat összehordani. Ha ezzel megvagyunk akkor szépen az egészet daráljuk le, majd pempősítsük egy adag korzikai forrókaviccsal. Ezután jön csak a neheze! Fogjuk a lugast és az egyik pontján kezdjük el ráncigálni. Ha már teljesen szétesett, akkor kész is van a rántott lugasunk. Ám ezzel még nincs vége! Fogjunk 5 darab felcsigázott tojást és verjük rá a rántott lugasunkra. Ha mindezekkel megvagyunk, akkor hintsük be szerpentin reszelékkel és már is flambírozhatjuk! Amennyiben a sárgásbarnás színt elérte, akkor gyorsan oltsuk el a tűzet és borítsuk rá a már elkészített ugarpempőt. Hmm mámorító illatok fognak lengeni, de még élvezetesebb ízhatást érhetünk el, hogy ha hozzáadjuk az étkezési kobaltkockákat.</div><div class="MsoNormal">Az így elkészített ételt mélytányérban, ínyencek lapostányérban fogyaszthatják. </div><div class="MsoNormal">Jó étvágyat kívánok!</div>Ifj Lombardi Mihályhttp://www.blogger.com/profile/04029174929863209488noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3134315102826661341.post-81418633171026513322011-10-29T14:30:00.000-07:002011-10-29T14:30:42.247-07:00Egy fordulatos főzés kezdete<div class="MsoNormal">Kedves olvasóim!</div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Sajnos mostanában nem sokat tudok írni az internetbe. <span> </span>De kárpótlásul most egy igazán izgalmas történettel szolgálok!</div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">1940. 03. 15</div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">„… Sorakozó!!! – kiáltotta Rüffelschwein hadnagy. Kicsit ideges volt, mivel 3 napos elzárást kapott, mivel veszélyeztette egy katonája életét. Pedig én nem orroltam meg rá, hisz ő csak a javamat akarta! Szegénynek az elzárás alatt kiújult a körteszempillája, ami egy ritka szembetegség. Így csak félszemmel tudta nézni hős katonáit. Viccelődtünk is, hogy így biztos csak az egyik szeme lehet az egész századon. Nem csoda, hogy ennyire ideges volt, hiszen ünnepi felvonulásra rendelték ki a századot! Nem voltunk hát rest, tisztességesen megmosakodtunk, felvettük díszegyenruhánkat és úgy jelentünk meg rettegett hadnagyunk előtt. Így is talált persze valami kivetnivalót. Szerencsétlen Üszök Fülöpöt 5ször küldte vissza, hogy takarítsa meg a lábbelijét, mire kiderült, hogy félvak hadnagyunk összekeverte Fülöp lábát a mellette álló Kuglóf Dénesével. Mikor engem mustrált halkan megjegyezte, hogy nekem kell főznöm majd az ünnepségre. Ihaj’ a hadnagy úr is jókor szólt, hiszen 3 óra múlva indulni kellet. De hát nem volt mit tenni, neki is láttam, hogy elkészítsem az egyik finom magyaros étel receptjét a bécsi párolt nyúlfület. Kicsit bajos volt nyulat szerezni, de szerencsére a laktanyában ugrált egy. Nagyon meg is lepődtem, de örültem is a nagy szerencsének. Nagyon jól sikerült az étel, és a felvonulás is! De hát a baj nem sokáig kerülte el szerény századunkat, hisz most is szegény Törgő Vili elveszett házinyulát keressük...”</div>Ifj Lombardi Mihályhttp://www.blogger.com/profile/04029174929863209488noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3134315102826661341.post-38897393210501129292011-08-20T15:24:00.000-07:002011-08-20T15:24:20.588-07:00Egy átverés kezdete<br />
<div class="MsoNormal">Szervusztok kedves olvasóim!</div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Úgy döntöttem, hogy most egy háborús történettel örvendeztetlek meg benneteket! A nyári kalandjaimat természetesen folytatom a későbbiekben.</div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">1940 03. 10</div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">„… maga mit művel ember?!??!?! – ordította Rüffelschwein hadnagy egyik társunkra, Koczka Eurélra. Kiderült ugyanis, hogy a sózott pralinélevesbe nem ecetes uborkát, hanem kígyóuborkát vagdosott bele. <span> </span>A hadnagy Úr azonnal 1 hetes zokni stoppolásra ítélte, hiszen kárba veszett az a nagy kondér étel. Mivel Eurél alám volt beosztva, ezért engem is meg kellet büntetnie. <span> </span>2 napi éjszakai őrszolgálatra ítélt az egyik magaslesen. Nagyon megijedtem, hiszen még sosem voltam őrszolgálatban! Éjjel 1kor kezdődött el a műszakom a toronyban. 1 óráig ültem fent, és kezdtem bizony nagyon fázni, hisz még csak most köszöntött be a tavasz. Az első gólya is megfagyott, <span> </span>a csibész Paszomány Alpár meg is főzte, remek lakoma kerekedett belőle! Tehát nagyon hideg volt, viszont azonnal eszembe jutott, hogy én tudok bizony egy nagyon finom ételreceptet ami még melegen is tarthat! Rögtön elő is vettem szolgálati késemet és lenyestem egy pár darabot a toronyból. Szerencsére volt nálam gyufa, így takaros tüzet tudtam gyújtani! Amikor a toronyhoz mentem, láttam pár fogoly tojást, így azokért lemásztam. Mindig nálam van egy jó pár hozzávaló bármihez a biztonság kedvéért így el tudtam készíteni a finom csámcsognivalót, a Zabbal leöntött édes savanyú buggyantott tojást!</div><div class="MsoNormal">Nagyban falatoztam a meleget adó tűz mellet, amikor ordításokat hallottam. Rémülten pillantottam le és láttam, hogy sok ismeretlen katona már körbevette a toronyt! Megmarkoltam a puskámat és megadásra szólítottam őket, hisz igaz hazafinak vallom magam! A végén kiderült, hogy galád cimboráim a hadnagy Úr utasítására öltözött be ellenséges katonának, ezzel tesztelték éberségem. Persze amikor meglátták a füstöt mind a segítségemre akartak sietni. Hősies helytállásomért réz saláta érdemrenddel tüntettek ki.</div>Ifj Lombardi Mihályhttp://www.blogger.com/profile/04029174929863209488noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3134315102826661341.post-65437375883755057662011-08-06T12:49:00.000-07:002011-08-06T12:49:47.135-07:00Egy igazi hős történetének kezdete!<div class="MsoNormal">Sziasztok! </div><div class="MsoNormal">Ez a webnapló bejegyzés igazán különleges lesz! Egy igazi hősről fogok mesélni egy szerencsés véletlennek köszönhetően.</div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Bölény Márton volt olyan kedves és kitakarította a padlásomat.<span> </span>Miközben bőszen sepregetett valami mázolmányt vett észre az egyik sarokban. Közelebbről megvizsgálta és arra jutott, hogy ez akár értékes is lehet. Azonnal lehozta nekem, hátha én ráismerek. Hát hogyne ismertem volna rá Kornéliusz Komposzt egyik leghíresebb művére! A kép címe sokat elárul, szabad fordításban annyi tesz: „Lord Galagy a Hős Lovagok Rendjének vára előtt”. A képen tehát Lord Galagy a hős lovag és hűséges fegyverhordára Sir Mauricio Escoban. A festő remekül elkapta a pillanatot, hiszen Lord Galagy hősiességére jellemzően még az állatok is elámulnak a hős láttán. Még a kép oldalán található hermelin is megcsodálja amint a hős a beragadt kardjával viaskodik. ( a hátul található ritka kéregkutyáról nem is beszélve!) </div><div class="MsoNormal">A hős fegyverhordárára Sir Mauricio Escobanra pedig az oly jellemző dolgokat is sikerült megragadni a művésznek! Mindig is kirívó ruhákban járt, a képen látható sárga sakkmintás ruha volt a kedvence! Mikor csatába indult csak a sisakját volt hajlandó felvenni, amin mindig rajta pihent kedvenc pávája Lucia. Igaz nem sok mindent látott a szemére ereszkedő farktollaktól, de szentül hitte, hogy ez a madár szerencsét hoz.</div><div class="MsoNormal">Ő és a hős Lord Galagy együtt járták a vidéket és segítettek a rászoruló gazdagoknak és megbüntették a gaz szegényeket.</div><div class="MsoNormal"> A nevükhöz köthető az iszap gyáros céhek lázadásának leverése. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">A nagy mű:</div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhxjgXCvahMnLroapZGhbrSbqa8dkLZdeMxrrFOSvsKls210K9gSnU8Z_rSYFZM8XYUjPTzwvs4tM1uBG3CYA2vt7Wd6AUW30n6A0M7jez-G7BmjDJjCLRfbq-TtXKgFDuoZJUEc2H_Jog/s1600/LordGalagy.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhxjgXCvahMnLroapZGhbrSbqa8dkLZdeMxrrFOSvsKls210K9gSnU8Z_rSYFZM8XYUjPTzwvs4tM1uBG3CYA2vt7Wd6AUW30n6A0M7jez-G7BmjDJjCLRfbq-TtXKgFDuoZJUEc2H_Jog/s400/LordGalagy.jpg" width="271" /></a></div><div class="MsoNormal"><br />
</div>Ifj Lombardi Mihályhttp://www.blogger.com/profile/04029174929863209488noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3134315102826661341.post-76684785098825780182011-08-02T08:18:00.000-07:002011-08-02T08:18:36.348-07:00A vakációm kezdete!<div class="MsoNormal">Kedves olvasóim!</div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Már régen nem írtam eme becses internetfüzetbe, de ígérem, egy igazán élmény dús beszámolót kapnak türelmes olvasóim.<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Történt, ugyanis, hogy egy régen látott cimborám meghívott magukhoz Nemesgulácsra nyaralni. Mivel az út igen hosszú ezért Bölény Márton volt olyan kedves és elvitt a platós kistehertraktorjukon, de haj! micsoda kaland volt már az eljutás is! Kiderült, hogy Bölény Márton nem töltötte tele a méltán híves Cippo márkájú traktort, így sajnos messzire nem jutottunk. Szerencsére a közelben találtunk egy olyan kedves tanyasit, aki tudott nekünk segíteni. El is meséltem neki egyik kedves katonai kalandomat, de neki is volt ám mesélnivalója, ugyanis kiderült, hogy ő is baka volt! <span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Végül csak meg tudtuk töltetni éltető üzemanyaggal a traktort és útnak indultunk.</div><div class="MsoNormal">Ahogy mentünk sajnos eltévedtünk az erdőben. Ugyan Márton magyarázott valami gépésről, de nem tudtam meg igazán, hogy mi az, mert, mikor bekapcsolta és megszólalt, hát biz Isten úgy megijedtem, hogy azonnal eldobtam. Sajnos a szerkezet nem élte túl a kalandot, mivel a közeli epergyár udvarába dobtam be egy kőrakás tetejére. Szerencsére elhoztam egy rendes térképet, még legényként vettem, amit sajnos a megváltozott utak és helységnevek is bizonyítottak. Hiába kerestük a térkép alapján például Vöröskondort, ilyen települést csak nem találtunk. 2 nap után még a nagy Magyar vizet, a Balatont is megpillantottuk! Márton a nagy meleg miatt üvöltve vetette bele magát a hűs habok közé. Hívogatott engem is, azt mondta igazán finom a víz, jól esik ilyenkor. Hát engedtem a csábításnak és megmerítettem a katonai bőrpoharamat és jót kortyoltam a hűs vízből. Amikor még bakaként itt állomásoztam, akkor nem egyszer ittunk eme remek tó vízéből. Sajnos a víz minősége az évek folyamán igencsak romlott, ugyanis egy kellemetlen betegséget, az iszaptortkot kaptam el a tó vízének hála. A betegséget még aznap kifeküdtem, így másnap akadálytalanul folytathattuk eltévedt utunkat. Mártonnak remek ötlete támadt, majd elfelejtette. Végül egy kedves turista útmutatásait követve ismét rátértünk a helyes útra. Az út mellet embereket láttunk feltartott hüvelykujjal. Márton pironkodva integetett nekik, mert azt hitte, hogy a metál lilára festett traktorját dicsérik. Végül megérkeztünk 3 nap múlva Nemesgulácsra. A cimborám Pütyüré Kálmán már nagyon várt. </div><div class="MsoNormal">Csodálkozott, hogy ilyen hamar megérkeztünk, viccelődött is, hogy bölény nagy szerencsénk volt, hogy ilyen utunk volt.</div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">A következő történetemben a cimborámnál átélt kalandokat fogom papírra vetni.</div>Ifj Lombardi Mihályhttp://www.blogger.com/profile/04029174929863209488noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3134315102826661341.post-91794033024066761282011-04-08T09:57:00.001-07:002011-04-08T09:57:57.798-07:00Otthoni kalandjaim kezdete és egy kedves recept!<!--[if gte mso 9]><xml> <w:WordDocument> <w:View>Normal</w:View> <w:Zoom>0</w:Zoom> <w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]> <style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:10.0pt;
font-family:"Times New Roman";}
</style> <![endif]--> <br />
<div class="MsoNormal">Kedves olvasóim! Ideje folytatnom naplómat egy remek történettel és egy különlegesen ízletes recepttel! </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">1940. 03. 07 </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">„…nem én voltam, ne bántsanak! – kiáltotta Korán Kornél. Kiderült, ugyanis, hogy ő volt, aki lopott Rüffelscvhein hadnagy féltve őrzött poszátatojásából. Szerencsére azt nem tudták, hogy én készítettem el a tojásokat, mégpedig igen ízletesen! Kornél 3 napi elzárást kapott, és addig csak száraz vizet és hideg kenyeret kaphatott! Néha becsempésztem azért neki a kedvencéből, a rántott kacsacsőrből. Mikor kikerül, szerencsétlen azonnal vitték is a frontra, ugyanis akkor hiány volt Szőrszálhasogató Osztagnál, amit a retteget Irha Vilmos vezetett. </div><div class="MsoNormal">Én kimenőt kaptam 3 napra, aminek szerfelett örültem! Meglátogattam egy jó pár ismerősömet, családtagjaimat. Édesanyám mondta is nekem, hogy milyen szépen a szemembe lóg a szakácssapka. Édesapám rettenetes büszke volt rám, ő is vérbeli katonaként szolgálta végig az I. nagy háborút. Ponyvaszedő inas volt a monarchia néphadseregében. Most a szolgálatot csak azért úszta meg, mert egy ritka betegséget kapott a Kapotnyakot. Rengeteget szentségelt emiatt, ugyanis a régi láng még mindig benne égett, a ponyvái is megvoltak még. Édesanyám a tiszteletemre elkészítette az egyik legjobb katonaeledelt, a Krumpis laktanyát őrmester módra…”</div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Hát lássuk eme remeknek a receptjét!</div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Krumplis laktanya őrmester módra</div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Hozzávalók:</div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;"><span style="mso-list: Ignore;">-<span style="font: 7.0pt "Times New Roman";"> </span></span>2 luknyi odvas keltike szósz</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;"><span style="mso-list: Ignore;">-<span style="font: 7.0pt "Times New Roman";"> </span></span>4 saroknyi főtt krumpli jól átsütve</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;"><span style="mso-list: Ignore;">-<span style="font: 7.0pt "Times New Roman";"> </span></span>egy kifordított fácán </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;"><span style="mso-list: Ignore;">-<span style="font: 7.0pt "Times New Roman";"> </span></span>Pusztagyarmati Kiskuktász féle Ízesített cseppek</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;"><span style="mso-list: Ignore;">-<span style="font: 7.0pt "Times New Roman";"> </span></span>1 kupaknyi vajas margarinos élesztőkocka</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;"><span style="mso-list: Ignore;">-<span style="font: 7.0pt "Times New Roman";"> </span></span>3 tégelnyi nünüke származék</div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Elkészítés:</div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 18.0pt;">Vegyük kezünkbe a krumplikat, majd kiáltsunk fel! Ha fájdalmunkban kiáltottunk, akkor lesz a legjobb, hiszen a főt krumplik csak jól átsütve lesznek ízletesek! Vegyünk elé egy tepsit, amibe szépen helyezzük fel épületszerűen a krumpli darabkákat. A tepsink közepére locsoljuk rá az odvas keltike szószt, ez lesz majd a „gyakorló pálya”. A kifordított fácánt szeleteljük nagyobb darabokra és szuszakoljuk be egy fazékba. <span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A fácándarabokat susogásig főzzük. A szétázott cafatokat aztán fogjuk és vágjuk fel egyforma darabokra. Az igényesek emberalakokat is kivághatnak, hiszen ezek fogják adni majd a bakák mivoltát. Az elkészült cafatokra majd csepegtessünk a Pusztagyarmati Kiskuktász féle Ízesített cseppekből, ezzel szimbolizáljuk majd az izzadságcseppeket, hiszen nehéz a dolga a katonának! A kupaknyi vajas margarinos élesztőkockát a nünüke származékkal összekeverve megalkothatjuk a laktanya „udvarát”. Ha elkészültünk, akkor tegyük a tepsit a sütőbe és 90 fokon egyenletesen, pároljuk. Ha zötyögő hangot hallunk akkor kész a csoda! Így már valódi őrmesternek érezhetjük magunkat, hiszen egy egységnyi „baka” várja a parancsunkat, hogy a hasunkba vándoroljanak! </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 18.0pt;">Jó étvágyat és szórakozást hozzá!</div>Ifj Lombardi Mihályhttp://www.blogger.com/profile/04029174929863209488noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3134315102826661341.post-7827202793457072392011-03-29T15:01:00.000-07:002011-03-29T15:01:05.964-07:00Egy jó társaság kezdete + egy fenséges étek titka<!--[if gte mso 9]><xml> <w:WordDocument> <w:View>Normal</w:View> <w:Zoom>0</w:Zoom> <w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]> <style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:10.0pt;
font-family:"Times New Roman";}
</style> <![endif]--> <br />
<!--[if gte mso 9]><xml> <w:WordDocument> <w:View>Normal</w:View> <w:Zoom>0</w:Zoom> <w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]> <style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:10.0pt;
font-family:"Times New Roman";}
</style> <![endif]--> <div class="MsoNormal">Kedves olvasóim!</div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Annyira belefeledkeztem kedves Bölény Márton történetébe, hogy észre sem vettem hogy csak rólla írok. Ideje visszatérni a küzdelmeimhez a konyhában!</div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">1940. 03. 04</div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">„…tyű de csodás itt minden! – Kiáltotta Poré Herold, az egyik katonatársam, amikor beléptünk az új szálláshelyünkre. Kiderült, hogy most már csak 20-an leszünk elszállásolva egy épületbe, aminek szerfelett örültem, ugyanis így már kényelmesen elfért a sürgősségi étkészletem is. Nem volt sok időnk kicsomagolni, ugyanis Rüffelscvhein hadnagy kisvártatva berúgta az ajtót és kiparancsolt minket. Kint végre megismerhettünk pesti kollégáinkat is. Elég érdesen viszonyultak hozzánk. Az egyik meg is jegyezte, hogy „vidéki bunkók”. Ezt én félrehallottam (bár lehet hogy csak a szakácshallásom alakította át) és pribéki kuglófnak értettem, ami az egyik kedvenc asztali ínyencédességem. El is készítettem, és tálaltam is pesti kollegáinknak. Annyira ízlett nekik, hogy rögtön nem vertek meg aznap éjjel senkit. A felettesemtől kaptam is egy kisebb kitűntetést a laktanyán belüli erőszak elhárításáért. Mikor már össze is cimboráltam velük, akkor közölték, hogy hatalmas harcok kezdődtek! Mi erről eddig nem hallottunk, igaz a feletteseink sem tudtak róla, ugyanis akkor még csak postafattyúszerkőt használtak! Azért nem postagalambot, mert sajnos ínséges idők jártak, a galamb húsa meg nagyon finom. Nem is egyszer készítettem el egy remek szárnyas ételkülönlegességet, a gömbvillával töltött barackba nézetett galambot. A fattyúszerkő nem volt a legjobb megoldás különben, ugyanis kiderült, hogy vándormadár. Az egyik alkalommal a hadnagy úr egy nagyon obszcén üzenetet küldött, ugyanis nem érkezett meg időben a hokedli szaggató gépe. El is küldte a levelet, és a madarunk akkor látta jónak elutazni Afrikába. Emlékszem mekkora patária lett belőle, ugyanis az Egyiptomi kormány ezt provokációnak vette…”</div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Jöjjön most egy egyszerűen elkészíthető fogás!</div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Dörgenyés Kulimáz Galambra töltve</div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Hozzávalók:</div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;"><span style="mso-list: Ignore;">-<span style="font: 7.0pt "Times New Roman";"> </span></span>2 napos csibe</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;"><span style="mso-list: Ignore;">-<span style="font: 7.0pt "Times New Roman";"> </span></span>4 galamb üresen</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;"><span style="mso-list: Ignore;">-<span style="font: 7.0pt "Times New Roman";"> </span></span>1 tégely Márga margarin</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;"><span style="mso-list: Ignore;">-<span style="font: 7.0pt "Times New Roman";"> </span></span>2*10<sup>12<span style="mso-spacerun: yes;"> </span></sup><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Korpásliszt</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;"><span style="mso-list: Ignore;">-<span style="font: 7.0pt "Times New Roman";"> </span></span>5 hordó víz, kucsmagolva</div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Elkészítés</div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Vegyük kézbe a két naposcsibét és heves simogatással nyerjük ki belőlük a napot. Az így szerzet napot helyezzük gyorsan egy befőtlen üvegbe, nehogy elfogyjon felhasználás előtt. A 4 galambot nézzük át, nehogy húst találjunk benne, mert súlyos lehet az ízlelőbimbóinkra nézve. Az egy tégely Márga margarint osszuk 5 felé, és helyezzük bele az előbb ellenőrzött 4 galambba. Ha halk cuppogó hangot hallunk akkor lesz a legízletesebb! A korpáslisztet pontosan mérjük ki és utána helyezzük el az előbb említett részekre elosztva (azaz 8 felé) a galambokra. Most már csak egy dolgunk lesz, egy megfelelő vödörrel jó alaposan locsoljuk le a remekművünket. Nagyon fontos a kucsmagolás folyamata, hiszen ez adja a kulimáz teljes valóját. Amint elkészültünk, tegyük be az előhűtött sütőnkbe és bömbölésig süssük. Mivel ez eltarthat akár 1 hétig is, ezért ajánlom, hogy ne várják meg a sütő előtt álldogálva. </div><div class="MsoNormal">Ugye milyen egyszerű? </div><div class="MsoNormal">Jó étvágyat!</div><span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 12.0pt; mso-ansi-language: HU; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;"></span>Ifj Lombardi Mihályhttp://www.blogger.com/profile/04029174929863209488noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3134315102826661341.post-56782170931807215552011-03-13T13:23:00.000-07:002011-03-13T13:23:59.077-07:00Márton igazi kalandjainak kezdete!<!--[if gte mso 9]><xml> <w:WordDocument> <w:View>Normal</w:View> <w:Zoom>0</w:Zoom> <w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]> <style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:10.0pt;
font-family:"Times New Roman";}
</style> <![endif]--> <br />
<div class="MsoNormal">Szervusztok! </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Ideje folytatnom Bölény Márton életét! Ott hagytam abba, hogy Büssüben tevékenykedett. Mivel igen fiatal és bohém volt még ekkoriban, úgy gondolta, hogy tovább pallérozza elméjét és jelentkezik egy felsőoktatási intézménybe. Be is adta a jelentkezési okmányát a neves Kassza Alpár Kommunikáció és Logisztikai Főiskolára. Fel is vették volna, de sajnos az iskola még azon a nyáron becsődölt. Ekkor döntött úgy hogy végleg hátat fordít a hátának és feladja a tanulást. Mivel a jelentkezése előtt felmondott a mesterénél akinél tanult, így Márton komoly galibába keveredett. Nem volt még elég tapasztalata, hogy alkalmazzák, így inkább más szakmába kezdett bele. Mivel igen ügyesen ropta a búcsúkon is, ezért úgy gondolta jelentkezik néptáncosnak. Be is jelentkezett Üdvös Ignác tánciskolájába, hogy ott bemutathassa mit tud aranylábával. Ignác elképedve nézte Márton mozdulatait, majd izgatottan közölte vele, hogy egy kis gyakorlás után neki a helyi néptánccsoportban a helye. </div><div class="MsoNormal">Igazán izgalmas kalandokba keveredett ott, de erről majd még mesélek.</div><div class="MsoNormal">Recept helyett most itt egy régi fotó Mártonról. Itt már látszottak férfias vonásai. Ezen a fán gyakorolt amúgy, mielőtt a szomszéd poshadványos szilvafáját meghódította volna. A szomszédot Kacaj Károlyt is látni amúgy amint éppen szedte a cukorretek közül a gazt.</div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhEu5Z4Li9oDnKOzechY0NmyZy3wqlZ265mFo3jbXI_Wc_r20F0-gZM-BUkK78_JSMFA1m8nR0zIQE9XXKEl3AFtGfEvifuhhN0g09KrSPShdceqWfna_eyqFMvo6YQBD0BoK8iAURVuH8/s1600/12.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="209" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhEu5Z4Li9oDnKOzechY0NmyZy3wqlZ265mFo3jbXI_Wc_r20F0-gZM-BUkK78_JSMFA1m8nR0zIQE9XXKEl3AFtGfEvifuhhN0g09KrSPShdceqWfna_eyqFMvo6YQBD0BoK8iAURVuH8/s320/12.jpg" width="320" /></a></div><div class="MsoNormal"><br />
</div>Ifj Lombardi Mihályhttp://www.blogger.com/profile/04029174929863209488noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-3134315102826661341.post-17122773890730197512011-02-16T11:59:00.000-08:002011-02-16T11:59:07.250-08:00A folytatás kezdete!<!--[if gte mso 9]><xml> <w:WordDocument> <w:View>Normal</w:View> <w:Zoom>0</w:Zoom> <w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]> <style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:10.0pt;
font-family:"Times New Roman";}
</style> <![endif]--> <br />
<div class="MsoNormal">Szervusztok!</div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Ideje folytatnom Bölény Márton élettörténetét. A történetet ott fejeztem be, hogy Márton elvégezte vegyes eredményekkel az iskoláit. Már az iskoláiban is kitűnt középszerűségével. Miután elvégezte a Gerendás Ágoston Matricaragasztó Szakneveldét, azonnal elhatározta, hogy még nem döntette el élete további menetét. A szíve a tanulás felé húzta, az esze viszont már dolgozott volna, így nemsokára Vinyetta Gordon műhelyében kezdett el dolgozni, mint hivatásos poháralátét matricaragasztó. A kissé sivár egyhangú munka sem vette kedvét és továbbképzésen vett részt Büssüben. Itt hihetetlen kalandokba keveredett, hiszem a közeli martalóc gyár mellet volt a szállása. Egyik éjszaka nagyon hangosan dolgoztak és nem tudott aludni. Úgy gondolta, hogy ellátja a gazfickók baját, hisz ő is dolgozó ember volt, még ha csak tanulni is ment oda. Át is ment, de mint kiderült a martalócgyártók nem voltak éppen puha legények. Másnap reggel a gyár előtt ébredt egy kartondobozban. A doboz mellé raktak egy kisüstit, mert a testi fenyítés biz’ nagy bűn volt akkor. Még ő maga is elhitte, hogy egy kicsit felöntött a garatra tegnap este. Büssün élt az egyik legkedveltebb hobbijának, a bokorátúszásnak. Ez később majdnem olimpiai szám lett, de sajnos nem mindenhol van bokor. Évekig űzte ezt, egyszer utcai 5. helyezett is lett. Kapott is egy oklevelet erről, amit aláírt a helyi kocsmáros. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">A történetet még folytatom!</div>Ifj Lombardi Mihályhttp://www.blogger.com/profile/04029174929863209488noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3134315102826661341.post-4965120479425272672011-02-07T12:49:00.000-08:002011-02-07T12:57:52.251-08:00Személyes történet kezdete + egy kihagyhatatlan recept!<div class="MsoNormal">Szervusztok! </div><div class="MsoNormal">Mivel ezt a blogot és sok minden mást is köszönhetek Bölény Mártonnak, így illik egy bejegyzést rá is szánnom. Kezdjük az elejétől. Idősebb Bölény Aladárral 1954ben ismerekedtem meg, amikor együtt dolgoztunk a bökényi kupongyárban. Nagyon derék ember, még ma is gyakran elbeszélgetünk a régmúlt időkről egy jó pohár póréhagyma lé mellet. Elvette kedvesét, Lospolya Kamillát, és nem sokkal később 20 év múlva megszületett a kis Márton. Emlékszem milyen szép kisbaba volt. A gond csak az volt hogy sok volt a Márton, így kicsit nehéz volt rá pirítani, ha rosszalkodott. Hej milyen rosszcsont is volt. Mikor betöltötte az 5. életévét, átszökött a szomszédba és leette a szomszéd díjnyertes poshadványos szilváit. Meg is regulázta Aladár! Később iskolának először a Keszeg Aladár Féltannyelvű Általános Iskolát, majd ezt elvégezve a Gerendás Ágoston Matricaragasztó Szakneveldét választották. Itt megtanulta, amit az élethez tudnia kell, de nem dolgozik még ma sem a szakmájában. Ez most csak egy kis ízelítő volt Márton életéből, természetesen folytatni fogom. Addig is itt van az egyik kedvenc sós édessége.</div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Hamuvásült pogácsa</div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Hozzávalók:</div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>2 nanométer kétesliszt</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>1 fej korpás kacsacsömör</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>2 liter langyos hidevíz</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span>12 lesmirglizett egérbajusz</div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Elkészítés:</div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">A 2 liter langyos hidegvizet vegyük a szánkba. Tartsuk bent és közben egy tálba, öntsük a 2 nanométer kéteslisztet. Ezután a pofazacskónkból szépen egyenletesen fröcsköljük bele a tálba a vizet. Szépen keverjük össze a liszttel, majd adjuk hozzá a kacsacsömört. Ne zavarjon meg az édeskés aldehid szag, a sütésnél ezt már nem érezzük! Ha mindez megvan, tegyük bele a már 200 fokra felmelegített sütőnkbe. Sütés közben adjuk hozzá a 12 lesmirglizett egérbajusz, majd hűtsük le a másodfokúvá égett karunkat. 12 órán keresztül süssük a finomságot, majd ha már szétszenesedett szedjük ki. Bár nem néz ki jól, és az íze sem finom, mégis valami ellenállhatatlan bája van. Jó étvágyat hozzá!</div>Ifj Lombardi Mihályhttp://www.blogger.com/profile/04029174929863209488noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-3134315102826661341.post-54519561946506553022011-02-05T12:55:00.000-08:002011-02-05T13:08:20.445-08:00Az új kaland kezdete + egy általam igen kedvelt recept<div class="MsoNormal">Bizony kedves olvasóim! Hihetetlen fordulatott vett az életem ebben a szakaszban, és innentől kezdődnek ám az igazi kalandok!</div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">1940. 03. 02</div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">„… mindenkinek kellemes reggelt! Üvöltötte a fülembe Pevencz Ulrik, a helyettes tiszt. Az egész barakk az ő üvöltésétől zengett. 2 perc múlva már az udvaron voltunk, hiszen megfenyegetett minket, hogy ha nem készülünk el időben, akkor vad burgundi borzok közé vet minket. Kint elmondta, hogy bizonyos személyeket felküld Pestre, ugyanis a háború szele elérte hazánkat is! Én is köztük volna, hiszen szavaival élve: egy jó szakács javíthatja a honfitársaink morálját, az ellenségét, pedig ronthatja. Nagyon örültem a hírnek, hiszen a fővárosban lakott a kedvesem Dárdás Izidóra. Már 1 éve nem láttam, de minden hétvégén küldtem neki egy saját magam sütött töpröngyös pogácsát, amibe mindig rejtettem valami kódolt romantikus üzenetet. Így küldtem el neki az általam kilőtt első töltény hüvelyét. Nagy meglepetés volt! (a lövés egyébként halálos volt, igaz nem ember volt a célpont, hanem az őrmester kutyája, Koprás, aki befalta a féltve őrzött koktéluborkámat.) Annyira örült neki, hogy ő meg elküldte a fogorvosa számláját. Ej de szép idők voltak, és most minden megváltozik! Bojti laktanyából 40 embert küldtek fel a fővárosba. Mindegyikünk különleges volt. Nehéz szívvel hát de, elhagytam a laktanyát és felszálltam a teherautóra. Sajnos nem volt elég hely, így egyik kedves cimborámnak, Ortos Károlynak a tetőn kellet utaznia. Nagyon megfázott és nyelvbütykösödést kapott, de szerencsére hamar kigyógyult a veszélyes kórból. </div><div class="MsoNormal">Az úton elütöttünk egy arra csámborgó csirkét, így elkészíthettem az egyik kedvelt ételemet…”</div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Csirkébencsinált leves</div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Hozzávalók:</div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- 2 egész csirke, amiből csak az egyik kell</div><div class="MsoNormal">- 2 kanál uborkaszezon</div><div class="MsoNormal">- 1 turhányi izzadságcsepp</div><div class="MsoNormal">- 4 ledarát szarvasagancs</div><div class="MsoNormal">- 1 kupaknyi Krajcár Emil féle ételidegesítő csepp</div><div class="MsoNormal">- 6 bálnányi óceánvizelet</div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Elkészítés:</div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Az egész csirke fejét távolítsuk el, de feltétlen tartsuk meg! Az óceánvizeletet forraljuk fel legalább 28 fokra. Ha már forr a víz, akkor tegyük bele a 2 kanálnyi uborkaszezont, de vigyázzunk, hogy ne többet, mert orrfacsarást kaphatunk a nem megfelelő mennyiségtől! Ha már kellemes zöldes színű a levesünk, akkor tegyünk bele 1 turhányi izzadságcseppet, hisz remek zamatot ad a gasztronómiai csodánknak! Ha megfeleően elillant a levesünkben, akkor hozzáadhatjuk a 4 ledarált szarvasagancsunkat. Erre is figyelni kell, hisz a megfelelő mennyiség az íz szempontjából igen fontos. Ha elkevertük, akkor jön ám az igazi csoda! Mindenkinek ajánlom Krajcár Emil ételidegesítő cseppjeit, hiszen nem csak ezt az ételt, hanem szinte bármely ételt ízletessé tudnak tenni! Nagyon fontos részhez érkeztünk, hogy ha kész a levesünk! A zöldes sárgás levesünket töltsük a már előre bekészített csirkénkbe a nyakán keresztül. Fontos, hogy a lábai is meglegyenek, hiszen nagyon praktikusan fel lehet állítani az asztalon. A nem kidobott fejet helyezzük a testre díszítés gyanánt. Kellemes meglepetés lehet ünnepnapokra, vagy csak úgy, ha kedveskedni akarunk a családnak!</div><div class="MsoNormal"><br />
</div>Ifj Lombardi Mihályhttp://www.blogger.com/profile/04029174929863209488noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3134315102826661341.post-58634850748931288292010-12-20T03:28:00.001-08:002010-12-20T03:28:35.561-08:00Kezdeti nehézségek és egy recept!<!--[if gte mso 9]><xml> <w:WordDocument> <w:View>Normal</w:View> <w:Zoom>0</w:Zoom> <w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]> <style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:10.0pt;
font-family:"Times New Roman";}
</style> <![endif]--> <br />
<div class="MsoNormal">Szervusztok! Sajnálom, hogy ilyen későn tudok csak mesélni, de képzeljétek nyaralni voltam. Nagyon izgalmas volt, de ezzel most nem untatlak titeket. Jertek közelebb, hogy tisztán halljátok a következő történetemet…</div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">1940. 02.15</div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">„… Mi ez az ordibálás?- Kiáltott fel Rezes Oszvald az ágyszomszédom. Kiderült, hogy az őrmester kiáltozott az ágyunk előtt, ugyanis nagyon nehezünkre esett felkelni a tegnapi tökleves hasfacsaró hatása miatt. (hiába no, nem én főztem) Nagyon zabos volt, ugyanis ma mentünk hadgyakorlatra át Erdélybe. Nosza gyorsan fel is kaptuk a katona gúnyánkat, és szélsebesen a teherautónál termettünk. Társaink már ott vártak minket. Az utunk eseménytelenül telt azon kívül, hogy elhagytunk egy embert. Történt ugyanis, hogy Isaszegi Kornél nagy nőcsábász hírében állt. Az egyik pihenőnél találkozott egy fejőlánnyal, aki nagyon az ínyére volt. Csak később vettük észre hogy hiányzik, de az őrmester nem akart visszamenni érte. 2 héttel később kaptunk tőle egy levelet. Megszöktette a lányt, és elutaztak Svájcba, mert félt a katonaság haragjától. Retekfacsaróként dolgozott ott a helyi retek üzemnél. (nem is tudja milyen szerencsés döntés volt) Na, de mi folytattuk az utunkat az Ártándi átkelőig. Ott kiderült, hogy biz’ nagy gond van. A sofőrünknek, Teprengy Alambérnak ugyanis nincsen útlevele. Az őrmesterünk nem esett kétségbe ám! Iderendelte a híres román fotóművészt Loghert Fifikát, aki szinte pillanatok alatt készített egy remekbeszabott fotót az okmányhoz. A fotót aztán gyorsan elküldték az egyik okmányoshoz. Az viszont elég hosszadalmas művelet volt, és éreztem több társammal egyetemben, hogy a gyomrom nem bírja már ki sokáig táplálék nélkül. Szerencsére eléggé szemfüles voltam, és észrevettem egy közeli tavat. Remek ötletem támadt! Hiszen én ismerek egy remek halreceptet. Gyorsan el is küldtem a csapat egyik felét horgászni a másik felét bogarászni. Én addig tüzet gyújtottam, és előkészítettem a remek fogáshoz a hozzávalókat. Mikor elkészült csodájára jártak még a határőrök is. Az őrmester át is hívta az erdélyi barátait hogy ők is ízleljék eme csodát. Az egyik katona viccesen meg is jegyezte, hogy Misikém, te hal(latlanul jó szakács vagy! Kitüntettek, hiszen megmentettem a honvédség jó hírét. Sajnos később kiderült, hogy egy bizonyos hozzávalót nem kevertem bele, így aki evett belőle, heves orrpürét kapott…”</div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Lássuk a receptet a rendes hozzávalóval persze:</div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Mustáros cincérrel töltött süllőfej</div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Hozzávalók:</div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span>4 öl süllő</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span>12 még élő cincér</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span>2 kg pirosbors</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;"><span>-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span>4 kottás zsemlecafat</div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Elkészítés:</div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">A süllőket helyezzük egymás mellé, majd csapkodjuk le a fejüket. A testüket kidobhatjuk, hiszen nincs rájuk szükség. Vegyük a cincéreket és dobjuk bele a mustáros bödönbe. Mikor már nem mozog a mustár, akkor öntsük ki a cincérekkel együtt egy tálba. Ízesítsük pirsoborssal, és helyezzük bele a zsemlecafatokat. Ha kész az ízletes massza akkor helyezzük bele a hal szájába. Jó étvágyat kívánok hozzá!</div>Ifj Lombardi Mihályhttp://www.blogger.com/profile/04029174929863209488noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3134315102826661341.post-43366594750889154392010-10-29T10:32:00.000-07:002010-10-29T10:32:21.914-07:00A kaland kezdete + egy ízletes receptMa igazi csemegével tudok szolgálni nektek! A történetem mellé egy recept is jár! De előrször a történet:<br />
<br />
1940. 01. 12<br />
<br />
"... amikor beléptem a laktanya ajtaján először nem hittem a szememnek. 90en voltunk elszállásolva egy barakkban! Ráadásul én az épület közepénél kaptam ágyat. Szomszédaim nagyon barátságosan fogadtak, sok hasznos tanácsot kaptam tőlük, mint például, hogy fogjam be, meg hogy adjak nekik a csomagolt zsírpörköltemből. Az egyik Hengeres Fülöp volt, ő volt az egyik nagy tiszteletben álló katona a barakkban, pedig már az 5. éve csak közlegényi rangban volt. Később gyakorlatot tartott a rettegett Rüffelschwein hadnagy. 90 km-ert gyalogoltunk teljes menetfelszerelésben! Nagyon fájt a lábam, de szerencsére kitartottam! Nem úgy Oltalmán Izidor, aki 10 km után kidőlt!<br />
...sok mindenre nem voltam alkalmas a szerpentinnyakam miatt. Egyszer betévedtem a laktanya konyhájára, és találkoztam a később mentorommal, Padlizsán Pállal. Ő szakácsként szolgálta végig az I. nagy háborút, Rengeteg történetet mesélt, és egészen meghozta a kedvemet a szakácskodáshoz. Így jelentkeztem szakácsnak, de nem vettek fel, ugyanis volt már egy. De sok hetes bizonyítás után, elértem a megbecsült tartalékos szakács rangot!..."<br />
Egy kedves receptemmel búcsuzok most, amit még kezdőként tanultam:<br />
<br />
Gépzsíros tészta<br />
<br />
Hozzávalók:<br />
<br />
-egy munkagép (az esetemben harcigép)<br />
- gumicső<br />
- egy csomag tészta (én száraz kenyértöredékeket használtam)<br />
<br />
Elkészítés:<br />
<br />
Közzelítsök a meg a gépünket, majd a gumicső segítségével szívjuk le a zsírt, mindenhonnan, hiszen minél zsírosabb a tészta, annál táplálóbb. Közben süssük meg a tésztát közepes lángon, majd főzzük meg! A kész tésztára a még gumicsőben lévő zsírt fújjuk rá ízlésesen. Az ínyencet egy kis lisztet is szórhatnak a tetejére.<br />
Jó étvágyat!Ifj Lombardi Mihályhttp://www.blogger.com/profile/04029174929863209488noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3134315102826661341.post-17139208272036819842010-10-26T14:09:00.000-07:002010-10-26T14:09:39.292-07:00A kezdetek kezdete!Elnézést kérek mindenkitől. Javították nállunk az internetet, ugyanis Leopold a kismadaram megcsócsálta a vezetéket. De lássuk is először hogy kerültem a katonaság berkeibe. A kiváló Zángodi Öde szakiskolába végeztem középiskolai tanulmányaimat, de sajnos egy félreértés következtében idő előtt távoznom kellet onnan. Egy remek cimborám, Targoncás Emil közölte velem, hogy Bojton sorozást tart a Honvédség. No én sem voltam rest és azonnal útra keltem. Mikor odaértem, láttam, hogy nem sok hazafi állt sorban. Mikor engem vizsgáltak akkor derült ki, hogy sajnos egy rikta betegségem, szerpentinnyakam van. Először nem akart a sorozó tiszt felvenni. De hála Istennek, ekkor édesapám egy régi ismerősét pillantottam meg, Őrtszegi Izsákot. Ő is nagyon örvendett amikor meglátott, és azonnal besoroztatott.<br />
<br />
A következőkben már napkószerűen fogom folytatni, de a kalandjaim innen kezdődnek igazán!Ifj Lombardi Mihályhttp://www.blogger.com/profile/04029174929863209488noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3134315102826661341.post-47015246816134232572010-10-16T13:38:00.000-07:002010-10-16T13:38:14.537-07:00Megérkeztem!Istennek és Bölény Mártonnak hála sikerült itt is megjelennem! Szeretném minden kedves olvasómmal megosztani a háborús tapasztalataimat, amiket tartalékos szakácsként éltem át. Márton azt mondta, hogy ez egy napló, tehát igyekszem úgy is írni.Ifj Lombardi Mihályhttp://www.blogger.com/profile/04029174929863209488noreply@blogger.com1