Szervusztok kedveseim!
Régen meséltem már nektek izgalmas háborús kalandokat, ezt
szeretném most egy igazi csemegével pótolni.
1940 09.15
„… Maguk semmirekellő gazfickók! – ébresztett minket
Rüffelscwhein hadnagy kitörő lelkesedéssel. Kiderült, hogy azért ilyen jó a
kedve, mert ma fog nekünk előadást tartani egy neves szakértő, Szuicid Kálmán.
Gyorsan össze is kellet kapnunk magunkat és rohanni ki az udvarra, ahol már
várt ránk előadónk. Nagy megrökönyödésünkre csak velünk, szakácsokkal és
kuktákkal akart beszélni, tehát konyhai alkalmazottakkal. A század többi része
vidáman gúnyolt minket, bár vidámságuk csak addig tartott amíg Rüffelschwein hadnaggyal
el nem mentek gyümölcsöt szedni. Ekkor érett meg ugyanis hadnagyunk kedvenc
gyümölcs a gránátalma. Kálmán beterelt minket egy szobába és 2 órán keresztül
éltette a hős szakácsokat, akik akár az állatok életét is feláldozzák, hogy a
bajtársaikat ellássák étellel. Aztán elkezdte előadása lényegét, ami nem másról
szólt, mint a fokhagymakapszuláról. Mikor elkezdett erről beszélni egyik
társunk, Oprankai Ignác kirohant. Szerencsétlen ugyanis úgy értette, hogy
foghagyma, ami ugye tudvalevőleg egy súlyos betegség. Nagyon megijedtünk,
ugyanis az előadás arról szólt, hogy hogyan végezzünk magunkkal, ha esetleg
ellenséges kézre jutnánk. A seregnek sajnos nem volt pénze mindenkinek
ciánkapszulát biztosítani, így a szakácsoknak csak fokhagymakapszula jut.
Sikerült kivonni ugyanis a gyökeréből egy olyan anyagot ami még borzalmasabb
száj és testszagot eredményez, így biztosak lehetünk benne, hogy nemsokára
gyorsan és fájdalmasan végeznek velünk. Nagyon nem örültünk ennek az
előadásnak, annak meg pláne nem, hogy az előadás végén kiosztásra kerültek a
kapszulák. Én nem is voltam rest belefőzni az egyik társunk kutyájának az
ebédjébe, ugyanis az a dög megette a féltve őrzött burgonyapudingomat.
Szerencsétlen eb a saját szájszagától múlt ki…”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése