2012. december 1., szombat

Egy félelmetes történet kezdete


Szervusztok kedveseim!

Régen meséltem már nektek izgalmas háborús kalandokat, ezt szeretném most egy igazi csemegével pótolni.

1940 09.15

„… Maguk semmirekellő gazfickók! – ébresztett minket Rüffelscwhein hadnagy kitörő lelkesedéssel. Kiderült, hogy azért ilyen jó a kedve, mert ma fog nekünk előadást tartani egy neves szakértő, Szuicid Kálmán. Gyorsan össze is kellet kapnunk magunkat és rohanni ki az udvarra, ahol már várt ránk előadónk. Nagy megrökönyödésünkre csak velünk, szakácsokkal és kuktákkal akart beszélni, tehát konyhai alkalmazottakkal. A század többi része vidáman gúnyolt minket, bár vidámságuk csak addig tartott amíg Rüffelschwein hadnaggyal el nem mentek gyümölcsöt szedni. Ekkor érett meg ugyanis hadnagyunk kedvenc gyümölcs a gránátalma. Kálmán beterelt minket egy szobába és 2 órán keresztül éltette a hős szakácsokat, akik akár az állatok életét is feláldozzák, hogy a bajtársaikat ellássák étellel. Aztán elkezdte előadása lényegét, ami nem másról szólt, mint a fokhagymakapszuláról. Mikor elkezdett erről beszélni egyik társunk, Oprankai Ignác kirohant. Szerencsétlen ugyanis úgy értette, hogy foghagyma, ami ugye tudvalevőleg egy súlyos betegség. Nagyon megijedtünk, ugyanis az előadás arról szólt, hogy hogyan végezzünk magunkkal, ha esetleg ellenséges kézre jutnánk. A seregnek sajnos nem volt pénze mindenkinek ciánkapszulát biztosítani, így a szakácsoknak csak fokhagymakapszula jut. Sikerült kivonni ugyanis a gyökeréből egy olyan anyagot ami még borzalmasabb száj és testszagot eredményez, így biztosak lehetünk benne, hogy nemsokára gyorsan és fájdalmasan végeznek velünk. Nagyon nem örültünk ennek az előadásnak, annak meg pláne nem, hogy az előadás végén kiosztásra kerültek a kapszulák. Én nem is voltam rest belefőzni az egyik társunk kutyájának az ebédjébe, ugyanis az a dög megette a féltve őrzött burgonyapudingomat. Szerencsétlen eb a saját szájszagától múlt ki…”

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése